Határidő, pénzügyi terv, mérföldkövek kitűzve. Az ügyfélszegmens, a termékek meghatározva, mindenki a fedélzeten. A motor már jár, a kapitány szeme előtt a célok, és a legkisebb eltérés esetén fordíthatja a kormányt. De mi történik, ha valami közbejön? Pumpáljuk tovább a pénzt, vagy felejtsük el az egészet? Fokozzuk a tempót, vagy erősítsük a csapatot? Ne változtassunk a terven akkor sem, ha a piac közben mást diktál? Ez ma már nem működik.
A csendélet a művészeknek való
A menedzser a célokban és a tervekben hisz. Minden lépésénél az alapokra támaszkodik, miért kellene a hagyományokon változtatni. Hisz ez már sikeres volt. A hangsúly, hogy volt.
A menedzsmentszakértő Boris Gloger e gondolkodás hátulütőire figyelmeztet. Ellentétben azzal az ipari korszakkal, amikor a piaci viszonyok kiszámíthatók voltak, manapság a legkisebb változás is az egész rendszer összeomlását hozhatja.
Dinamikus keretek között, bizonytalan környezetben már nem működik a tervezőasztal-szemlélet, vagyis az „ahogy megrajzoltuk, úgy épül”. A vállalkozásoknak vállalkozókra van szükségük, nem menedzserekre – vélekedik Gloger. Az előre meghatározott út helyett a vállalkozó pragmatikusan, mesterien tud manőverezni a bizonytalan terepen is. Gloger szerint négy pontban foglalható össze, mi a különbség a hagyományos menedzsment és a vállalkozó között.
A vállalkozó mindig a tényleges és nem a lehetséges erőforrásokból indul ki. Arra támaszkodik, ami a rendelkezésére áll. Ami persze nem azt jelenti, hogy ne tűzne ki célokat, de a hangsúly minden esetben a meglévő eszközökön van.
2. Meddig érdemes kockáztatni?
A bizonytalan környezetben hozott döntések természetszerűen hibás beruházásokhoz is vezethetnek. Nem tudhatjuk előre, hogy amit kitaláltunk, a vevőknél milyen fogadtatásra talál. Senki nem lát a jövőbe, nem lehet kiszámítani, hogy egy kísérlet sikeres lehet-e. A megmaradó vállalkozásoknak azt kell eltalálni, mennyi rizikót vállalhatnak, mennyi az a veszteség, amivel még játékban maradhatnak.
Természetesen minden vállalkozás a nyereségre hajt, de tudni kell a határt, mennyi a még kibírható veszteség. Meg kell húzni a vonalat, meddig dolgozzanak egy projekten, mielőtt a vésznyitó zsinórhoz nyúlnak, különben a pénz elvész.
3. Honnan lehet tudni, mi a valóban nyerő?
A piac állandóan pörög, változik. Nehéz eldönteni, aktuálisan éppen mi a nyerő. Előfordul, hogy egy cég egyik nap még az alacsony szénhidrát tartalmú élelmiszereket reklámozza, aztán egyszer csak a proteines tápszerek piacán jelenik meg.
Ahelyett tehát, hogy hosszú távra letennénk a voksunkat egy éppen futó termék mellett, készen kell állni, hogy azonnal reagáljunk a piac és a vevő igényeire. Mindig van egy kapaszkodó, aminek segítségével felmérhető, mi a pillanatnyilag kelendő és fontos a piacon.
4. Együtt vagy egyedül?
Az, hogy megsokszorozható a tudás, ha azt megosztjuk, nyílt titok. Sokan felismerték, hogy nem érdemes egyedül nekifogni a világ meghódításának, hatékonyabb, ha sikeres vállalkozók összefognak. A kérdés nem egyszerű, hogyan lehet együtt, a forrásokat közösen kihasználva tovább lépni? Glogernek erre inkább csak homályos válaszai vannak.
Igen vagy nem? Talán!
Olyan világban, ahol nincsenek világos határvonalak, ahol a napirendet a bizonytalanság alakítja, ott megfontoltan kell dönteni – véli meggyőződéssel Gloger. Az, hogy ugyanabban a témában még több kört futunk, még több megbeszélést tartunk, még több célt tűzünk ki, nem segít. A menedzsereknek el kell feledniük egykori hagyományos szerepüket. Az adminisztráció, a szervezés, az akaratérvényesítés már mind a múlt.
Az állandó változásban és bizonytalanságban nem tervezőasztalra és szigorú előírások között dolgozó munkatársakra, sokkal inkább nyitottságra és bátorságra van szükség. Tudomásul kell venni, hogy amire törekszünk, az vagy összejön, vagy nem. Ilyen körülmények között a vállalkozói tulajdonságok hasznosabbak, mint a hagyományos menedzsmentszemlélet – mondja Boris Gloger.
(Forrás: Die Welt)
