A magyar mezőgazdasági rendszerben bevett jogintézmény az integrátori együttműködés. Ennek során az integrátor pénzügyi kölcsönt nyújt az integráltnak, aki ebből, külön szerződések alapján, az integrátortól forgóeszközöket (pl. vetőmag) vásárol, majd külön megállapodásokkal vagy az integrátornak vagy rajta keresztül másnak értékesíti a megtermelt mezőgazdasági terméket.
A bíróság kimondta, hogy az integráltak számára a forgóeszközök értékesítése minősül az integrált együttműködés alá tartozó főszolgáltatásnak, mivel a mezőgazdasági termelők ezen eszközök segítségével képesek mezőgazdasági tevékenységük folytatására. Így az ezen eszközök beszerzéséhez nyújtott kölcsön igénybevétele e mezőgazdasági termelők számára önmagában nem cél, hanem kizárólag eszköz ahhoz, hogy lehetővé tegye ez utóbbiak számára a mezőgazdasági termelésükhöz szükséges forgóeszközök beszerzését.
Mindezekre tekintettel a bíróság úgy határoz, hogy a forgóeszközök értékesítését és az ezen eszközök megvásárlására szánt kölcsön nyújtását úgy kell tekinteni, mint amelyek a héa (hozzáadottérték-adó) szempontjából egyetlen egységet képező összetett ügyletnek minősülnek, amelyben a kérdéses eszközök értékesítése a főszolgáltatás. AbBíróság azt is pontosította, hogy az egységet képező ügylet adóalapját képezi mind a forgóeszközök ára, mind pedig a mezőgazdasági termelőknek nyújtott kölcsön után fizetett kamat is.
Ítéletében a bíróság megállapította, hogy az integrátori együttműködés keretében rendelkezésre bocsátott kölcsön nyújtása nem minősül a forgóeszközök megvásárlásától elkülönülő önálló szolgáltatásnak. E pénzügyi források ugyanis nem használhatóak fel szabadon, azok nyújtásához tehát integráltnak nem fűződik az integrátori együttműködés megvalósításán túlmutató önálló érdeke. A bíróság azt is hangsúlyozta, hogy mivel az ügyben a Stock ’94 nem volt jogosult arra, hogy hitelintézetként járjon el, így nem nyújthatott kölcsönt az integráltak részére annak kikötése nélkül, hogy e kölcsönt forgóeszköz-vásárlásra kell fordítani.
