Az adósságokat felhalmozó és hátrahagyó cégekről sokat olvashatunk, és a társadalom döntő többsége elítéli őket. (A cégek legnagyobb gondja a kintlévőségek kezelése!) Bár Magyarországon jelentős mértékű a lánctartozás, a késő és ki nem fizetett számlák döntő többsége nem ezekből táplálkozik. (Bár a fizetési fegyelem és a számlafizetési határidők javultak az elmúlt években.) A lakossági adósságok tekintetében már megosztottabb a közvélemény, hiszen a közüzemi szolgáltatók, bankok vagy telekommunikációs előfizetések ki nem fizetése sokak számára megélhetési kérdés – és mint ilyen, sokan gondolják úgy, hogy rugalmasabbnak kell lenni kezelésükkor.
Az adatok sokkolóak: a MAKISZ által közölt eredmények szerint a magyarországi cégek teljes árbevételének 23 százaléka kintlévőség, azaz olyan számla, amelyet kiállítottak, de még nem fizettek ki. Közben a cégek árbevételének átlagosan csak két százaléka a profit.
Amikor egy ügyfél nem akar, vagy nem tud fizetni, a vállalkozásnak nincs más választása, mint a pénze után menni, ami bevételcsökkenést eredményezhet és mindez a cég energiáiból is sokat felemészt. Az új ügyfelek tipikusan nagyobb kockázatot jelentenek, sőt, egy fiktív ügyfél által leadott megbízás esetén akár csalás áldozata is lehet egy vállalkozás. (Mert még mindig nagyon sok a simlis cég Magyarországon.) Az tehát, hogy ügyfeleink határidőben fizetnek, nem lehet csupán a szerencse kérdése. Minden egyes percnyi ráfordított energiát megér, hiszen sokkal biztonságosabb, mint az utólag futni a pénzünk után.
