Az állandó változások közepette egy szervezetnek úgy van esélye a túlélésre, ha apró egységekre bontja önmagát, és a szervezet minden tagjának lehetőséget nyújt a változtatásra. A vezető felelőssége, hogy teret adjon, és önszerveződésre inspirálja a munkatársakat. Többnyire mindenkinek rendelkezésére áll a szervezeten belül a változtatáshoz szükséges információ és tudás. Ahhoz, hogy az emberek kibontakoztathassák a bennük lévő lehetőségeket, döntési szabadságra és autonómiára van szükségük.
„A változásról szóló felsővezetői döntés fabatkát se ér, ha a munkatársak nem vesznek részt aktívan a döntési folyamatban” – véli Mee-Yan Cheung, a Budapesten hamarosan megrendezésre kerülő Flow Leadership Konferencia egyik előadója. „Az állandó változás próbára teszi a vezetőket, szerepük átértékelődik. Ezentúl nem a jövőt kell kitalálniuk, hanem a szervezet fittségét, rugalmasságát és tanulási képességét kell biztosítaniuk.”
A vezető angol HR szakemberek között jegyzett Mee-Yan Cheung nagyvállalatok átalakításában szerezte tapasztalatait. Ő irányította a BBC szervezet-átalakítási folyamatát, amelynek keretében a vállalat 17.000 munkavállaló bevonásával újította meg jövőképét és küldetését. Mee-Yan Cheung Jelenleg a szingapúri városállam közszolgáltatási rendszerének átalakítását vezeti.
„A marsallbot mindenki zsebében ott lapul, vagyis mindenki irányíthatja, optimálisan alakíthatja és eredményessé teheti a saját munkáját. A külső változásokra érdemes saját munkánk változtatásával mindnyájunknak reagálnunk, eközben pedig magunk is felelős vezetővé válunk. Ha pedig már mindenki vezető, akkor az elsőszámú vezető részéről hiú ábránd, hogy továbbra is ő irányítja a változást. Tudomásul kell vennünk, hogy a világ változékony és sérülékeny, így a vezető elsődleges dolga az, hogy segítsen a szervezetnek ezzel együtt élni. A negatív változásokra való reagálás nem könnyű, a sikeres szervezetek megtanulják, hogyan fordítsák mindezt a javukra”– mondja Mee-Yan Cheung.
„A kutatók, a felfedezők, a tudósok izgatottak attól, hogy sok mindent nem tudnak. Miért ne működhetnének a vezetők is ugyanígy?” – teszi fel a kérdést d’Souza. „A nemtudás a lehetőségek tárháza. Ha kiürítjük gondolatokkal túlterhelt elménket, és félretesszük eddig megszerzett tudásunkat, képesek leszünk azokat a dolgokat meglátni, amelyek mellett a hétköznapokban elmegyünk. Sokszor megrettenünk attól, hogy eljutottunk tudásunk határára, és bizonytalanná válunk. Ezt a bizonytalanságot érdemes lehetőséggé alakítanunk.”
Steven d’Souza a Financial Times listáján első helyen jegyzett európai üzleti iskola, a madridi székhelyű IE tanára, a London School of Economics és a London Business School vendégelőadója. Diplomáit teológiából, filozófiából, történelemből és szervezeti tanácsadásból szerezte. Coach-ként és szervezetfejlesztési tanácsadóként dolgozik a világ számos pontján.
„Az állandóan változó, bonyolult körülmények miatt számos szervezet megtorpan fejlődésében. Az ismeretlentől való félelem lassítja a gondolkodást és a döntéshozatalt. Ilyenkor az eddigi tudásunk alapján nem fogjuk kitalálni, mit is kellene csinálnunk. Mindaz, amit már megéltünk és tudunk, kevés a válaszhoz. A szervezetben olyan környezetet kell létrehoznunk, ahol az ott dolgozók ki tudnak lépni paradigmáikból, fel merik tárni az ismeretlent, új megoldásokat keresnek. A tudomány és a művészet arra épül, hogy az alkotók elhagyják a jól ismert terepet, új utakra lépnek, kockáztatnak, kísérleteznek, elrugaszkodnak, felfedeznek. Vezetőként is érdemes vállalnunk az ismeretlenbe történő nagy ugrást. A kíváncsiság és a kreativitás élménye mindig is öröm marad, és a szervezet túlélését biztosíthatja” – mondja Steven d’Souza.
