A foglalkoztatást terhelő adók
A jövedelmeket és a foglalkoztatást terhelő adók és hozzájárulások aránya továbbra is visszaszorulóban van. Ennek ellenére két országban is búcsút intettek az egykulcsos személyi jövedelemadózásnak. Macedóniában és Litvániában többkulcsos, progresszív adómértéket vezettek be, ami a magánszemélyek adóterheinek emelkedésével jár. Horvátországban és Lettországban ezzel szemben az alacsonyabb adókulcs sávos határát jelentősen megemelték, ami kedvező hír az ottani munkavállalóknak.
A munkáltatók teljes bérköltsége eközben a régióban átlagosan megközelíti a nettó bérek 160%-át. Ezen a téren Magyarországnak 2017-2018-ban csak kis mértékben sikerült javítania korábbi, kiemelkedően rossz mutatóját. A 2019 júliusától beígért újabb 2 százalékpontos szociális hozzájárulási adó csökkentés némileg javíthat ezen.
Érdekes tendencia, hogy Romániában és Litvániában átalakították a szociális hozzájárulás fizetési rendszert úgy, hogy – azonos összes adóterhelés mellett – technikailag a munkáltató helyett a munkavállaló viseli a járulékok többségét.
Forgalmi adózás (value added tax)
A kormányzatok továbbra is a lakossági fogyasztás növekedésére próbálnak építeni, és a költségvetési bevételek tervezésekor egyre nagyobb szerepet kapnak a forgalmi típusú adók. Nem meglepő, hogy a hozzáadottérték-adó ma már talán a legfontosabb bevételi forrás az amúgy tovább erősödő állami költségvetések számára.
Noha az adónem fontossága nem kérdéses, az alkalmazott adómérték már
Mivel a fogyasztáshoz kapcsolódó adók jelentősége növekszik, ezért a hatékonyabb adóbeszedés is egyre fontosabbá válik. Mivel ezen a területen a legnagyobb az adókikerülés veszélye, a kormányzatok a digitális technológia felhasználásával próbálnak fellépni a visszaélések ellen. Céljuk az értékesítési folyamat teljes körű monitorozása, az adózatlan ügyletek feltárása és az adócsalás csökkentése. Magyarországon tavaly az online számlázást is bevezették, aminek első tapasztalatai pozitívak voltak. A jövőben hasonló megoldások elterjedésére lehet számítani a régióban.
Társasági nyereségadózás
Továbbra is szembetűnő, hogy az egyes országok mennyire eltérő hangsúlyt fektetnek a vállalkozási nyereség adóztatására: a legalacsonyabb és a legmagasabb adókulcs között több, mint 20 százalékpontos a különbség. A legmagasabb Németországban (33%), a legalacsonyabb Magyarországon és Montenegróban (9%).
Lassan azonban látszanak az adóverseny korlátai is: 2019-től már csak egyetlen olyan országot találunk, ahol csökkentettek a nyereségadón. Görögországban a válság idején bevezetett, egyébként is nagyon magas adókulcs csökkent 1%-kal. Említést érdemel, hogy Lengyelország bevezetett egy 9%-os kedvezményes kulcsot, mely azonban csak a kis adózók alkalmazhatnak. Összességében a vizsgált régióban az adókulcsok átlaga 17%-körül alakul (többkulcsos rendszer esetén a legmagasabb kulccsal számolva).
Az Európai Unió egyébként tudatosan is gátat szab az adóversenynek, és igyekszik elejét venni a káros adóelkerülési technikáknak. Ennek fontos eszköze az Anti Tax Avoidance Directive (ATAD), amit 2019. január 1-től már alkalmaznak is a tagállamok. A szabályozás fontos része, hogy meghatározza, hogy a vállalati hitelekre fizetett kamatok mekkora része vonható le a nyereségadó alapjából. Noha a szabályozás egyértelmű próbál lenni, érdekes látni, hogy a tagállamok mennyire másként értelmezik az irányelv adta kereteket. Van, ahol a lehető legenyhébb korlátozást alkalmazzák (Magyarország), máshol az ATAD által minimálisan megkövetelt korlátozáson túlterjeszkedik a helyi szabályozás (Lengyelország). Ugyancsak az ATAD-ra vezethető vissza az off-shore (ellenőrzött külföldi társaság, CFC) szabályok egységesítése is. A következő lépés pedig sok helyen az ún. tőkekivonási adó (exit taxation) átültetése lesz.
A CEE hagyományos nyereségadóztatást alkalmazó országai kivétel nélkül továbbra is megengedik a korábbi években keletkezett veszteségek továbbvitelét és felhasználását a későbbi évek pozitív adóalapjával szemben. Ez az összeg általában csak meghatározott ideig, általában 5-7 évig, néhol csak 3-4 évig használható ilyen célra. A veszteségek időbeli korlátozás nélküli elhatárolását még mindig 6 ország engedi meg.
Továbbra is igaz, hogy a régiós országok előszeretettel alkalmaznak forrásadót a kamat-, osztalék- és jogdíjjövedelmekre (15% vagy akár 19-20%-os mértékben). Természetesen ezeket a vonatkozó adóegyezmények rendelkezéseinek figyelembevételével lehet alkalmazni. Ugyanakkor Litvánia, Észtország és Magyarország továbbra sem alkalmaz forrásadót a tőkejövedelmekre.
A közép-kelet-európai régió kétharmadában megengedett, hogy az adózó IFRS-alapú egyedi beszámolót készítsen, és ezt használja adózási célokra is. Az országok több, mint felében az adórendszer valamilyen formában támogatja a kutatás-fejlesztési (R&D) tevékenységet is. Szlovákia, Szerbia és Lengyelország is ebbe az irányba tett lépéseket a közelmúltban.
Végül meg kell említeni, hogy Magyarországon 2019-től elérhető a csoportos társasági adózás, ami eddig csak Ausztriában, Lengyelországban és Bosznia-Hercegovinában volt mód. Ezzel szemben Oroszország épp most vezeti ki a konszolidált adózási csoportok létrehozásának lehetőségét.
Transzferárazás
Az OECD BEPS („Base Erosion and Profit Shifting”) kezdeményezése korábban ráirányította a figyelmet, hogy az adóhatóságoknak érdemes jobban koncentrálnia a cégcsoporton belüli, esetleg határokon átnyúló ügyletekre. A transzferár-szabályozás már korábban megjelent szinte mindegyik ország adórendszerében, Montenegró és Macedónia kivételével (Bulgáriában pedig csak az adóhatóság külön kérésére kell elkészíteni a TP-dokumentációt).
Az ehhez kapcsolódó dokumentációs kötelezettség átalakult a közelmúltban. Az OECD által előírt „country-by-country reporting” (CBC-R) alapvető célja, hogy az átláthatóságot erősítse azáltal, hogy a helyi adóhatóságok számára az adókockázatok felméréséhez szükséges információkat biztosítsa. Az elmúlt egy évben a CEE régióban működő adózóknak is aktívan közre kellett működnie a CBC reporting rendszer elindításában.
