A munkavállalók tulajdonosi körbe való bevonásának legegyszerűbb módja a munkavállalók közvetlen részvényhez (vagy üzletrészhez) való juttatása. Bejó Ágnes, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje szerint az ilyen struktúra több problémát is felvet. A részvények birtoklásával ugyanis a pénzügyi motiváción túlmenően a munkavállaló beleszólást is kap a társaság működésébe, ami nem minden cégnél kívánatos. „Kedvezőtlenek továbbá a részvényjuttatás adózási szabályai is: a részvény értékének a munkavállaló által meg nem fizetett része ugyanolyan adózási teherrel adóköteles ugyanis, mintha a munkavállaló munkabért kapna. Ez pedig nem teszi vonzóvá ezt a javadalmazási formát” – hangsúlyozta a jogi szakértő.
A munkavállalói programok másik formája az ún. opciós struktúra: a munkavállaló jogot kap arra, hogy egy meghatározott esemény vagy időpont bekövetkeztekor kedvezményes áron megvásárolja az őt alkalmazó társaság részvényét. Míg ezen megoldással egyrészt elkerülhető, hogy az opció lehívásáig a munkavállaló beleszólhasson a társaság irányításába, addig az mégis érdekeltté teszi a dolgozót a társaság cégértékének növelésében. Az opciós struktúrák hazai elterjedését is számos jogi és adózási probléma nehezítette. Egyrészt a régi Ptk. korlátok közé szorította az opciók időtartamát. Másrészt az itthoni adójogszabályok az opció gyakorlását úgy tekintik, mintha a munkavállaló az opció lehívásakor kapna ingyenesen vagy kedvezményesen részvényjuttatást – vagyis a meg nem fizetett piaci érték teljes összege adóköteles, a szabályozás nem ismeri el az opcióban meglevő bizonytalanságot és szerencseelemet.
Új szelek szárnyán
A több mint két évvel ezelőtt hatályba lépett Ptk. rugalmas szabályozása számos fenti probléma megoldását lehetővé tette. Speciális részvényosztályok vagy üzletrészek kibocsátásával most már lehetőség van arra, hogy a munkavállalók úgy kapjanak részesedést a társaságban, hogy közben a társaság működésébe való beleszólásuk korlátozható vagy éppen kizárt legyen. Nem elhanyagolható, hogy az új Ptk. a vételi jogra (opcióra) vonatkozó szabályok merevségén is változtatott és, többek között, megszüntette az opció időtartamának 5 évben való korlátozását.
A dolgozói részvény már régóta kedvelt megvalósítási formája a munkavállalói részvényprogramoknak. Ellentétben ugyanis a részvényjuttatások általános adóterhével, a dolgozói részvény ingyenes, vagy piaci érték alatti megszerzése nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget. Ráadásul dolgozói részvény bevonásánál az adókötelezettség csak a dolgozó által megszerzett jövedelem 50%-a után merül fel. A dolgozói részvény formájába csomagolt részvényjuttatási programok elterjedését azonban a régi társasági törvény számos merev szabálya akadályozta. Az új Ptk. ebben a tekintetben is előrelépést jelentett. Így például eltérést engedett azon szabály alól, hogy a kibocsátott dolgozói részvények névértéke nem haladhatja meg az alaptőke 15%-át. Másrészt lehetővé tette, hogy a dolgozói részvények egyszersmind osztalékelsőbbséget is biztosítsanak. Ez a jövőben lényegesen szélesebb körben teszi alkalmazhatóvá a dolgozói részvényeken keresztüli jövedelemjuttatást.
A legújabb fejlemény a témakörben a tavalyi évben újraélesztett ún. munkavállalói résztulajdonosi program (MRP). A program logikája szerint a munkáltató és a munkavállalók által közösen létrehozott társaság szerzi meg a juttatott részvényeket, amely által a dolgozók közvetve válnak tulajdonossá. Az MRP szépsége egyrészt annak alakíthatóságában rejlik: a rugalmas szabályozásnál fogva valamennyi társaság a saját igényére szabva tud létrehozni ilyen szervezetet. Nem lenne hatékony továbbá az MRP adózási ösztönzők nélkül: az MRP-n keresztül szerzett jövedelmeket nem a szokásos munkabér jellegű adó, hanem a lényegesen kedvezőbb, tőkejövedelmekre vonatkozó adófizetési kötelezettség terheli. „Megjósolható, hogy az elkövetkezendő években az MRP a dolgozói részvényjuttatás egyik legelterjedtebb formájává fog válni” – mondta Csővári István.
