A YouTube, a videomegosztás korában többé semmi sem marad titok. Egy világsztár feltűnése a pesti flaszteron éppúgy, mint egy rendőri túlkapás, azonnal köztudottá válik. A WikiLeaks korában pedig előbb-utóbb akármilyen törvénysértésre, céges stiklire vagy leplezett diplomáciai cselre is fény derülhet.

Ezek a folyamatok – hogy széles tömegek nyertek erőt és hangot – természetesen hatalmas veszélyt jelentenek az autoriter, elnyomó politikai rendszerekre nézve, de még a „szabad világ” kormányai számára is, amelyeket szintén rajtakapnak törvénysértésen, s az emberi jogok lábbal tiprásán. Az „arab tavasz” forradalmi hulláma nem söpörhetett volna végig az arab világon, és nem dönthette volna meg a 20-30 éven át despotaként uralkodó diktátorokat az okostelefonok és az internet nélkül. A világháló tehát hathatós eszköz lehet a fenntartható(bb) társadalmi berendezkedések kialakításában.

Az online arénából a globalizált világra kifejtett hatás nem elhanyagolható tényező: a „közösségimédia-lábnyom” maholnap ugyanolyan elfogadott mérték lesz, mint most az ökolábnyom. Ez persze nem minden esetben jelent gazdasági hatalmat vagy üzleti sikert, időnként inkább eszmei értéket vagy a társadalom befolyásolására képes politikai tőkét.

Az üzleti érvényesülés lehetőségei ugyancsak kitárultak, hiszen földrajzi elhelyezkedéstől és távolságtól függetlenül könnyen el lehet érni a (potenciális) fogyasztókat. A világhálón rétegízlések és marginális fogyasztói igények is kielégíthetők. Ebben a közegben bárki híres lehet 15 percig, ahogy Andy Warhol mondta. De inkább „csak” a hangzavar lett nagy, a globális zsibongásban sokkal nehezebb valódi sikersztorivá válni, mint hajdan, a „limitált” világban. Vannak azért, akiknek sikerült. A Newsweek címlapsztoriban mutatta be, kiket juttattak ezek a világháló által generált változások a csúcsra.