A távközlési és postai szektor hozzájárulása a GDP-hez 1999-ben a GKI Gazdaságkutató Intézet tanulmánya szerint 3,8 százalék volt, s ennek döntő részét a távközlés adta. Az intézet előrejelzése szerint a szektor súlya növekszik, és 2010-re a liberalizáció hatására hozzájárulása 6,1 százalékos lesz. A távközlési beruházások volumene 1994-1999 között folyó áron közel 800 milliárd forint volt. Tavaly a teljes nemzetgazdasági beruházásokban több mint 12 százalékot tettek ki. A GKI előrejelzése szerint az intenzív beruházási tevékenység a liberalizáció után folytatódik, s a versenypiac kialakulása, a gyors technikai-technológiai fejlődés és a hazai gazdaság fokozódó integrálódása következtében ez az arány hamarosan elérheti a 13-14 százalékot.
A liberalizáció hatására a távközlési szolgáltatásokban összességében évi 6-8 százalékos árcsökkenés várható a GKI hosszú távú modellszámításai szerint; a vezetékes telefon esetében 2004-2005-ig körülbelül 10, a mobiltelefóniában pedig 30-50 százalékos relatív árcsökkenés következik be. Ennek inflációcsökkentő hatását néhány éven át 1, később 0,3-0,4 százalékpontra becsülik. A liberalizáció néhány éven keresztül 1 százalékos további GPD-növekedést is eredményez.
Úgy tűnik tehát, hogy a piac felszabadításával mind a nemzetgazdaság, mind a fogyasztó nyerni fog, ha az egyéb körülmények nem változnak meg drasztikusan.

A liberalizáció hazai szereplői nagy valószínűséggel azok közül a cégek, tulajdonosi csoportok közül kerülnek ki, amelyek már ma is jelen vannak a versenyszférába tartozó adatátvitelben vagy a koncessziós helyi távbeszélő- és a mobiltávbeszélő-piacon.
A legjelentősebb a Matáv csoport, idetartozik a koncessziós magyar-izraeli Emitel, a két Westel és a Matávnet is; nemzetközi hátterét a Deutsche Telekom adja. A csoport erősségét egyrészt a hosszú ideig fennállt monopolhelyzete, másrészt a versenyszférában is viszonylag erős pozíciója adja.
Jelentős versenytársa lehet a Vivendi csoport, amely mára a legnagyobb vezetékes távközlési szolgáltatóvá nőtte ki magát. A kilenc primer körzetben szolgáltatást nyújtó cég mögött a Vivendi Telecom International áll, amelynek 1999 novembere óta magyar leányvállalata is van. Ezenkívül - az üzleti kommunikációs piacra való belépés érdekében - 100 százalékos tulajdoni arányban létrehozta a PartnerCom Rt.-t. A csoporthoz jelenleg nem tartozik mobilszolgáltató.
Kiegyensúlyozott, sokoldalú csoportot alkot a PanTel, a Pannon GSM és az EuroWeb trióból álló, a legutóbbi időkig a holland KPN nevével fémjelzett társaság. Nemrégiben azonban a KPN bejelentette, hogy megválik magyar üzletrészeitől, így most bizonytalan a társaság külföldi kapcsolatrendszere, amelybe a Pannon GSM révén a jó nevű norvég Telenor és a svéd Sonera is beletartozik. E kör azonban a tulajdonosváltás után is erős versenytársként léphet fel a liberalizált piacon.
A Vodafone és az Antenna Hungária fémjelezte csoporthoz tartozik a vezetékes szolgáltatásokat nyújtó Novacom és a műholdas szolgáltató Hungarodigitel, s holdudvarában feltűnik a Magyar Posta is. A társaság külföldi kapcsolatait a Vodafone, az AirTouch és a német RWE Telliance jelenti. A csoportnak is jó esélyei lehetnek, ha lehetőségeivel és különleges adottságaival megfelelően tud élni.
Az említetteken kívül még a GTS-DataNet, a PSINet-Elender, a HTCC és a UPC-Monortel képeznek olyan erőt, amely egy-egy területen be tud lépni a piacra. Nem szabad azonban megfeledkezni a globális szolgáltatókról sem, mint amilyen a British Telecom, a Global One, de felléphet a hazai piacon a már saját irodával rendelkező Telenor is.

Végezetül essék szó az elvárásokról is. A BellResearch nemrég tette közzé legfrissebb felmérésének eredményeit, amelyben a távközlési liberalizációval kapcsolatos várakozásokról kérdezte meg 2000 budapesti közép- és nagyvállalat telekommunikációért felelős vezetőjét.
Nos, a megkérdezettek 75 százaléka szerint a telefondíjak csökkenni fognak, 26 százalék szerint jelentősen, 45 százalék szerint pedig nem jelentősen, de azért érezhetően; 19 százalék válaszolta azt, hogy nem lesz díjtételkihatása a liberalizációnak, míg 3 százalék szerint a díjtételek növekednek majd.
Az új belépőkkel szemben, úgy tűnik, nincsenek ellenérzések: a vezetők 83 százaléka nyilatkozott úgy, hogy hajlandó lenne a Matávon kívüli szolgáltatótól is igénybe venni vezetékes távközlési szolgáltatást. A legtöbb cég azonban legalább 10 százalékos tarifaeltéréshez kötötte az átállás feltételét, tehát azonos díjak esetén nem látják indokoltnak a váltást.

Liberalizáció után

Míg a hazai távközlési piac a teljes liberalizációra készül, addig Európában már megszülettek az első tapasztalatok is. Az Európai Közösség a nyolcvanas évek második felében helyezett lépett fel erőteljesebben a liberalizált hírközlési piac megteremtéséért. 1987-ben jelent meg a távközlési szolgáltatások és eszközök piacának fejlesztéséről szóló bizottsági Zöld Könyv, majd konzultációk során újabb kiadványok születtek: 1990-ben a műholdas kommunikációról, 1994-ben a mobil- és személyi kommunikációról, majd 1994 végén, aztán október elején az infrastruktúra liberalizálásáról. Ezt az anyagot vitatta meg a Távközlési Tanács, és ennek alapján született meg a döntés, hogy az EK-tagállamok döntő többsége 1998. január elsejétől liberalizálja távközlési piacát. A határidő alól Luxemburg (6 hónap), Spanyolország (11 hónap), Írország (2 év), Portugália (2 év) és Görögország (3 év) kapott csak átmeneti időre felmentést. A teljes liberalizációt általában a szabályozás átalakítása, a független szabályozó hatóság létrehozása és sok esetben a monopolszolgáltató privatizálása előzte meg.

Németország

Németországban a liberalizált szabályozás speciális szabályokat írt elő a domináns piaci szereplőkre, és egyes esetekben a 25 százaléknál nagyobb piaci részesedést elérőkre, hogy megteremtse a lehetőségeket új piaci szereplők belépéséhez. Így 1998 első félévében már több mint 30 szolgáltató jelent meg a német piacon, s az év végére a távolsági hívások területén a piac 20, összességében pedig a távbeszélő szolgáltatások 10 százaléka került az új belépők körébe. A Deutsche Telekom ugyan ezután is tudta növelni bevételeit, de nem a nyereségét: az ugyanis 1999-ben 20 százalékkal csökkent. A távbeszélő üzletágban kieső bevételeit struktúraváltással, az adatátviteli és mobilszolgáltatásokból volt kénytelen fedezni.
Az árak átlagosan 30 százalékkal csökkentek a liberalizáció megkezdése óta; ezen belül a belföldi távhívások 70, a külföldiek több mint 80 százalékkal lettek olcsóbbak, a helyi hívások díja viszont 7 százalékkal emelkedett.
A szolgáltatók száma egy ideig nőtt. Az első két évben közel ötszáz engedélyt adtak ki, miközben a ténylegesen működő szolgáltatók száma 60-70 volt. Tavaly megindult a konszolidáció, s három nagy, teljes szolgáltatási kört nyújtó vállalatcsoport kialakulása - a Deutsche Telekom, a Viag Intercom és a Mannesmann körül -körvonalazódik.

Portugália

A 10 milliós lakosságú ország gazdasági teljesítményében is közel áll Magyarországhoz. Mivel azonban a liberalizáció itt csak 2000. január elsejével kezdődött meg, nehéz megvonni a mérleget. Az már látszik, hogy a piac viszonylag kis mérete és a korábbi monopolszolgáltató, a Portugal Telecom (PT) SA jó felkészültsége miatt csak kevesen kockáztatják a piacra lépést: 12 cég kért szolgáltatási engedélyt, többségük azonban még nem kezdte meg tevékenységét. Jelenleg két cég igyekszik felvenni a versenyt a PT SA-val. Az E3G nevű konzorcium - az Electricitade de Portugal áramszolgáltató és a Gas de Portugal közös érdekeltsége - mindössze hároméves, s ez nehezíti térnyerését a tapasztalt domináns szolgáltatóval szemben. A másik potenciális vetélytárs a Sonae.com, a Sonae SGPS kereskedelmi és ipari csoport távközlési cége.
Bár a PT SA már a liberalizáció előtt elkezdte csökkenteni az árait, az új szolgáltatók még ennek is csak az 50-70 százalékát kérik a távolsági és a nemzetközi forgalomban. Úgy tűnik, a piacon a fő problémát az okozza, hogy a kis méretek gazdaságtalanná teszik az önálló hálózat kiépítését, így viszont a konkurens cégek a PT-től függenek, hiszen az összeköttetéseket csak onnan tudják bérelni. Ezért várhatóan az új technológiák bevezetése fogja igazán meghozni a versenyt.

Ausztria

Először Ausztriában is hatalmas engedélyezési dömping alakult ki. Eddig 444 engedélyt adott ki a főhatóság, de ebből ténylegesen csak 67 szolgáltató működik a bérelt vonali és 70 a telefonpiacon, s az utóbbiból is csak 25-30 mondható jelentősnek. A hatalmas érdeklődés azonban meghozta az eredményt: a liberalizáció előtt egy perc díja 4 schilling volt a domináns Telecom Austriánál (TA), most csak 80 groschen. Az alternatív szolgáltatók ugyanezért csak 50 groschent kérnek. Az ötödére esett árak ellenére is úgy néz ki, hogy a TA bevétele abszolút értelemben nem csökkent, mert a kedvezőbb díjak hatására megjött az osztrákok beszélgetési kedve. A verseny egyik érdekes velejárója, hogy az alternatív szolgáltatók különböző üzlethálózatokkal lépnek szövetségre, és ezeken keresztül is értékesítik szolgáltatásaikat.

2001. május