A három szakértő arra kereste a választ, hogy mik a vezetékes- és mobiltelefon hosszú távú egymás mellett élésének feltételei. A mobilkommunikáció napjainkban zajló diadalútját ugyan mindannyian elismerték, ám abban is egyetértettek, hogy ez semmiképpen sem jelenti a vezetékes telefon eltűnését, hiszen más iparágak ugyanezen a fejlődési folyamaton mentek át.

A hosszú házasság titka

Tóth László, az IHM főosztályvezetője szerint a tévé mindennapossá válásával nem szorult ki a mozi, mint ahogy a digitális technika sem váltotta fel a nyomtatott könyvet. A vezetékes telefon sem tűnik el, csupán kell egy kis idő, míg megtalálja a helyét a mobil kihívásaival szemben. Az előfizetői számokban bekövetkezett stagnálás is a nemzetközi tendenciát követi. Bár a hazai piac abban különbözik a nyugati országokétól, hogy az adatforgalom még sokáig a vezetékesen marad, még ha a hang típusú átvitel bizonyos részben átterelődik is a mobilra.

A vezetékes telefon funkcióvesztését a Szonda Ipsos által a távközlési piacról készített átfogó kutatás adatai sem támasztják alá. Míg a mobiltelefont használók 78%-a tartja a mobiltelefonálást valamelyest helyettesíthetőnek SMS-ezéssel, a vezetékes telefonálást már csak 41%-uk esetében válthatja ki az SMS-ezés. Sőt, 44%-uk egyáltalán nem tartja helyettesíthetőnek a vezetékes telefont szöveges üzenetekkel.

„Halló, itt vagyok a buszon!”

A telefónia társadalomfilozófiai hátterét boncolgatva a szakértők egyértelműen a két kommunikációs eszköz egymást kiegészítő hatását hangsúlyozták. Ez nem egy vagy-vagy kérdés – állapította meg György Péter esztéta –, hiszen minden egyes kommunikációs eszköznek megvan a maga kultúrtörténeti dimenziója. Gondoljunk a legalapvetőbb dologra: a vezetékes telefonálást sohasem kezdjük úgy, hogy hol vagy. Egyértelmű, hogy a beszélő a telefonvonal végén lévő készüléken beszél.

A mobil sikertörténetének megkérdőjelezése nélkül Nyíri Kristóf is elismerte, hogy a személyhez, nem pedig helyhez kötött mobiltelefon egy olyan pszichológiai zavaró hatással bír, hogy a beszélgetések kezdetén szükségét érezzük a térbeliség érzetének visszaállítására, hisz soha nem tudhatjuk, hogy a hívott fél hol és milyen körülmények között tartózkodik éppen. A vezetékes telefonálás során a kommunikációnak ezzel szemben nincsenek nyugtalanító aspektusai, sokkal inkább nyugodt és bensőséges hangulatot biztosít. A kommunikációs eszközhasználat eltérő pszichológiai, antropológiai aspektusait, a szerepkör változását tanúsítja az is, hogy míg régen a mobilszámunkat titkoltuk, ma már a lakásunkban található vezetékes telefonszám az, ami igazán privát információnak számít.

Virtuális mentőöv?

György Péter hívta fel a figyelmet az intimitáson túlmutató gyakorlati előnyökre és hátrányokra is. Példaként az augusztusi New York-i áramszünetet, a „black outot” említette, amely a vezetékes telefonálás egyértelmű diadalát hozta. A 110 Volton működő komputerek és ezáltal a mobilkommunikáció is megbénult, ugyanakkor az elsötétült város telefonfülkéi előtt hosszú sorok kígyóztak.

A másik gyakorlati érv a vezetékes telefon mellett a rajta keresztül megvalósítható internetcsatlakozás. Sokan éppen ezért az internetet tekintik a vezetékes kommunikáció „mentőövének”, mely megfogalmazás ellen Nyíri Kristóf határozottan tiltakozott. Véleménye szerint az internet szerepére a vezetékes telefonálásban a „gazdagodás, a kiegészítő kategória” szóhasználat a megfelelő.

A Szonda Ipsos felméréséből is kitűnik, hogy a stagnáló vezetékestelefon-használat számára az internet nem csupán a mentőöv szerepét tölti be, hiszen a statisztika szerint a legtöbb (61%) otthoni internetezési lehetőséggel bíró háztartás hagyományos vezetékes telefonon csatlakozik a világhálóra. Ezt követi a még mindig vezetékes ISDN-csatlakozás (14%), a kábeltelevízió (12%), majd holtversenyben az ADSL és a mobil (7%).

A szakértők egyetértettek abban, hogy a téma sokoldalúsága, fontossága és aktualitása miatt mindenképpen továbbgondolásra érdemes, filozófiai, szociológiai, információtechnológiai vagy éppen viselkedéskutatási megvilágításban.