Az önkiszolgáló rendszerben árusított terméknek önmagát kell eladnia, s a jó, esztétikus és reklámcélokat is szolgáló csomagolásnak az értékesítés számos feladatát kell átvállalnia; nem csupán bemutatja, hanem rendszerezi a terméket, felkelti a vásárló érdeklődését, vásárlásra ösztönöz, tükrözi a vállalat arculatát és a márkát és így tovább. Mindezt továbbra sem szabad elfelejteni, de az internetes értékesítéssel a csomagolás régi-új funkciói kerülnek előtérbe - állítják egyre inkább a szakemberek. Hiszen a vevő a webáruházban sétálgatva választja ki a kívánt árut, és - lévén, hogy az interneten nincs terjedelmi korlát - minden lényeges információt megtudhat róla. Ezután elektronikus úton adja fel a megrendelést, és - egyre gyakrabban - szintén elektronikus úton fizeti ki az ellenértékét is.

A termék fizikai kiszállítása a megadott címre azonban mindenképpen hagyományos módon történik. S szállítás közben bizony az áru sérülhet. Hacsak meg nem óvja a csomagolás, amely nem biztos, hogy feltétlenül esztétikus, talán nagy reklámfelület sincs rajta, ámde az egészen biztos, hogy tartósnak kell lennie.
A csomagolási kultúra a történelemben három, többé-kevésbé elhatárolható szakaszra bontható: a házi tárolás kora a XIX. század első feléig tartott, ezt követte az iparosodás időszaka a XX. század közepéig, s azután jött a tömeges használat, a mindent becsomagolás időszaka. Századunk középső harmadában két szálon futott a csomagolási technológiák története: egyrészt folytatódott a korábban kialakult csomagolási rendszerek - üveg, konzervdoboz, papír - térhódítása, és a háttérben, a vegyipar talaján kialakultak a műanyag alapú csomagolóeszközök. Magyarországon az 1968-as „új gazdasági mechanizmus” hozott a csomagolások alkalmazása területén is gyökeres fordulatot. Ettől kezdve az üveghez és a fémhez képest egyre nagyobb mértékben használták fel a papír, a karton és a műanyag csomagolószereket.

A statisztikai kényszer 1990-es megszűnése óta a csomagolóanyagok hazai termeléséről korlátozottan, importjáról pedig egyáltalán nem állnak rendelkezésre közvetlen adatok, csupán a kiszerelt termékek vám- és vállalati adataiból lehet ezekre következtetni.
Eszerint napjainkban a papír és az üveg csomagolóanyagok visszaszorulása, majd átmeneti fellendülése és újbóli visszaszorulása a jellemző; a csomagolási szerkezet - bár a hazai műanyagalapanyag-gyártás stagnál - a műanyagok irányába tolódott el, nem utolsósorban e csomagolószerek jelentős importja miatt.
A környezetvédelmi szempontok miatt viszont mindez megkülönböztetett figyelmet kíván. Egy felmérés szerint ugyanis a hazai vásárlási szokásokat elsősorban a gyakorlati jellemzők - például a súly és az ár -, másodsorban az esztétikai értékek határozzák meg, és csak harmadsorban jelentkeznek a környezetvédelemmel összefüggő ismérvek, mint a csomagolás termékhez viszonyított aránya, annak anyaga vagy minősége.
Ha a házhoz szállított áruk és ezzel együtt a csomagolóanyagok mennyisége megnövekszik, akkor ezt a folyamatot olyan minőségi változásoknak, új csomagolóanyagok felfedezésének kell kísérnie, amelyek nemcsak azt árut őrzik-védik a sérüléstől, hanem a környezetünket is.


2000. november