Ezek a hangszórók lehallgatásra ugyanis nem igazán alkalmasak, hiszen csak jelszó bemondására lépnek egyáltalán működésbe, majd továbbítják a parancsot az interneten.
Elvileg persze lehetne velük lehallgatni is – de minek, amikor szinte mindenkinél ott van az erre kiválóan alkalmas eszköz, a mobiltelefon...
A GPS révén az is megállapítható, hogy hol van a beszélő, s a lehallgató akár a chateket is felveheti. Az okoshangszórók viszont a titkosszolgálatok másik fontos területe szempontjából lehetnek hasznosak: a hangazonosításnál.
Azt már a 2. világháborúban alkalmazták, kinyomtatták a hang-frekvenciák görbéit és így állapították meg például, hogy a végső szakaszban Hitler maga beszél a rádióban, nem más játssza már el a szerepét.
A Wikileaksből azután kiderült, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal, az NSA, már 2006 óta képes embereket hangminta alapján ugyanúgy azonosítani, mint az ujjlenyomatukról és adott esetben azt is mindjárt (vagy később) ki lehet deríteni, kivel beszél az illető.
Az amerikai lehallgató rendszerek képesek arra, hogy megállapítsák nem csak az adott nyelvet, hanem annak dialektusait is – nemkülönben azt, férfi vagy nő beszél-e. Így például Afganisztánban felderítettek mobil átjátszó-antennákat, amelyek rendszeresen arab nyelvű beszélgetéseket továbbítottak – így igen egyszerűen tudták felderíteni az Al-Kaida bázisait.
A titkosszolgálatoknak így nem kell mást tenniük, mint kikérni a szolgáltatótól bizonyos felvételeket és összehasonlítani azokat tárolt adataikkal. Kivétel ebből az Apple Siri-je: a cég ugyan szintén tárolja a felvételeket, de nem kapcsolja azokat előfizetőhöz, mivel az Apple nem használja az adatokat célzott hirdetésre.
Szakértők szerint a hangfelismerés technikája egyre nagyobb üzletté növi ki magát: a hangmintát ugyanis megbízhatóan lehet használni többek között az egészségügyben, a hitelkártya-azonosításnál csakúgy, mint a határátlépésnél. (Forrás: Stern)
