Az ügynek annál nagyobb visszhangja lett, miután a levél nyilvánosságra került a médiában, Sundar Pichai, a Google főnöke azonnali hatállyal elbocsátotta Damore-t. Aki  a munkaügyi hatósághoz fordult azzal, hogy a munkaadó lépése az alkotmányjogban biztosított szólásszabadság ellen irányul. Tanulságos módon a Google sok ezer alkalmazottjának többsége ellenezte ifjú kollégájuk állásfoglalását, de voltak nem kevesen olyanok is (feltehetően és nyilvánvalóan férfiak), akik támogatásukról biztosították. A tény, hogy egyik munkatársuk „biológiai tényezők alapján” kevéssé alkalmasnak minősítette a nőket az informatikában, annál kínosabb volt a Google számára, mert a konszern az év elején hasonló ügyben már a nyilvánosság elé került. Az amerikai munkaügyi minisztérium ugyanis felszólította: hozza a vállalat nyilvánosságra munkatársainak fizetését, mégpedig azért, hogy meggyőződhessenek róla, nem ér-e valakit hátrányos megkülönböztetés származása, bőrszíne, vallása, szexuális orientáltsága – vagy neme miatt.

Kép:Pixabay

A Der Spiegel megkérdezte az ügyben Ursula Köhlert, a Német Informatikai Társaság női tagozatának vezetőjét. A 68 éves asszony maga is felsőfokú végzettséggel rendelkező informatikus, sokáig rendszerelemzőként dolgozott a Siemensnél, és tanított is informatikát. A kérdésre, létezik-e olyan fajta szexizmus az informatika területén Németországban, mint a Szilicium-völgyben, Köhler határozott igennel válaszolt. Azzal, hogy nem csak Németországban, hanem másutt is megtalálható ez a jelenség. Véleménye szerint a nők számára a számítástechnika világában a fő gond az, hogy állandóan kételkednek bennük. Amint a szakmájában töltött évtizedekben tapasztalhatta, mindig újra és újra meg kellett küzdenie azért, hogy egyenrangú munkatársként elfogadják. „Ha egy férfi informatikus belép egy terembe, mindenkinek az ugrik be, hogy hát igen, ez majd kiismeri itt magát. Ha nőről van szó, nem ez a visszhang, bármennyire is tudják róla, hogy megvan a megfelelő képzettsége. Ez teszi olyan nehézzé a nők számára, hogy ezt a pályát válasszák, azért nem vonzza őket ez a munkaterület, különösen arra, hogy ott tartósan dolgozzanak.”

Arra az amerikai vádra, hogy a nők, ha vezető pozícióba kerülnek az informatika területén, kevésbé tudják a stresszt állni, mint a férfiak, Köhler asszony kifejezett ostobaságnak nevezte, mondván: „Gondolja, hogy egy nő, akinek egyszerre

kell helytállnia a munkájában és a családban, kevésbé viseli a stresszt, mint egy férfi?...” Amellett, hogy a nők ugyanolyan stresszállók, az ő saját életén is alapuló tapasztalatai szerint a nők sokkal jobban tudnak kommunikálni, mint a férfiak, ami az informatikában, ahol igen komplex kérdésekről van szó, természetesen különösen igen fontos. Ursula Köhler szerint éppen korunkban, amikor a számítástechnikában egyre több új terület nyílik meg és egyre inkább kapcsolódnak össze a legkülönbözőbb ágazatok, különösen ostoba dolog lenne a nemek alapján különbsége tenni a munkatársak között. Természetesen a határok nem a nemek között, hanem egyének között húzódnak, van ahol a férfi a jobb munkaerő, van ahol a nő, de általánosításról természetesen nem lehet szó, de az biztos, hogy a megfelelően képzett férfiak és nők teamekben egymásra utalva jobban dolgoznak. Ezzel együtt a helyzet Németországban sem kifejezetten biztató, bár mutatkozik fejlődés: néhány évvel ezelőtt csak 10 százalék volt a nők aránya az informatikát tanulók közül, ami most felment 20 százalékra, de természetesen ez még mindig igencsak kevés, a probléma alighanem csak a következő nemzedékekben oldódik majd meg igazán.

nőivezető_pixabay

A téma kapcsán egyébként érdekes összeállítás olvasható a német Manager Magazinban arról, milyen sok magasan képzett elismert nő található már német és nemzetközi nagyvállalatok vezetésében. Így nők töltik be az alábbi munkaköröket: a Német Állami Posta pénzügyi igazgatója, a Microsoft Németország vezetője, a JP Morgan német ágának vezérigazgatója, a BMW személyzeti főnöke, a Siemens energia ágazatának vezetője és személyzeti igazgatója, a Merck gyógyszerkonszern vezérigazgatója, a Nestlé Németország elnöke, a Deutsche Bank operációs igazgatója, a Volkswagen jogi igazgatója, az Allianz Biztosító beruházási ágazatának vezetője, a Daimler jogi igazgatója, az IBM Németország főnöke vagy például az RTL egyik vezérigazgatója...