A berlini Comatch nevű startup például önálló vállalati tanácsadók szolgáltatásait közvetíti. A jelentkezőktől szakmai életrajzot kérnek, majd személyes beszélgetést, azután kerülhetnek az ajánlottak listájára.
Egyedi megbízásokat kapnak, különböző cégek számára dolgoznak, tiszteletdíjukat a közvetítő útján kapják – az utóbbinak természetesen kialkudott díjat fizetnek. A Comatch szakemberei között vannak, akik soknak találták a tanácsadó vállalkozásoknál viselt munkaterhet, ezért önállósodtak. Nincs ugyan folyamatosan munkájuk, de így is eleget, nem ritkán az állandó munkaviszonynál többet keresnek ahhoz, hogy ugyanúgy megéljenek.
Vannak olyanok is, akik kényszerűségből, elbocsátásuk után próbálkoznak ezzel a lehetőséggel. Nekik már kisebbek az esélyeik, különösen, ha idősebbek.
Gombaként szaporodnak az USA-ban és Nyugat-Európában az ilyen közvetítő vállalkozások. Vannak közük szállítmányozással, IT-feladatokkal, dizájnnal, pénzügyi tanácsadással foglalkozók, de például olyanok is, amelyeknél a világ legkülönbözőbb nyelvein dolgozó fordítókat lehet találni.
A módszert, független munkavállalók közvetítését, valójában az Uber találta ki. Annak egyik oldala, hogy miután nincs alkalmazotti viszony, a cég fiktív “munkatársai” után nem fizet társadalombiztosítást, egyéb szociális terheket, ez a munkaerőre vár.
Több országban, mint Svájcban is vitatják az Uber-módszer jogosultságát és igényt tartanának arra, hogy a vállalkozás viselje a szociális terheket – az ügyben bíróságnak kell majd még döntenie. Ugyanakkor vannak munkaközvetítő platformok, amelyek azt is vállalják, hogy bonyolítják a független munkavállaló adó- és hasonló ügyeit. Persze nem ingyen.
(Forrás: Neue Zürcher Zeitung)
