„Az adathalász hívások azért különösen veszélyesek, mert a csalók úgy tudják irányítani a beszélgetést, hogy hihető legyen a történetük” – mondja Nagy Ádám Péter, a K&H információbiztonsági vezetője, aki szerint a csalók megpróbálnak annyira ráijeszteni a hívott félre, hogy az félelemből cselekedjen. A támadók legtöbb esetben valamelyik pénzintézet ügyfélszolgálati, vagy bankbiztonsági szakemberének adják ki magukat, és egy őket közvetlenül érintő, folyamatban lévő hackertámadással ijesztik meg annyira, hogy elbizonytalanodva, önkontrolljukat félre téve kiadják az egyébként féltve őrzött banki adataikat. A csalók nem is torzítanak nagyot a valóságon, csak azt felejtik el megemlíteni, hogy a támadást épp ők hajtják végre.

A K&H Bank információbiztonsági szakembere kiemeli, hogy a csalók különféle manipulációs technikákat is bevetnek, például közömbös ügyintézői hangon, banki szakkifejezésekkel tarkítva beszélnek. Kilátásba helyezik, hogy „kapcsolják a „bankbiztonsági részleget”, vagy ‒ hogy még hihetőbbé tegyék mondandójukat ‒, rákérdeznek, járt-e az elmúlt időszakban valamelyik vidéki városban a válaszadó, mert – mint mondják – a „támadást onnan hajtják végre”. Rákérdeznek, hogy a válaszadó számítógépről, vagy telefonról szokott-e bankolni, hiszen így célzottan tudnak „biztonsági szoftvert” ajánlani. Mivel az is fontos számukra, hogy milyen összeg a várható nyereség, ezért azt a kérdést is gyakran felteszik, hogy nagyságrendileg mennyi pénz van a felhívott bankszámláján.