A miniszterelnök zsurnalizmusnak - terjedő zsurnalizmusnak - nevezte azt a megállapítást, hogy egy kormányzati ciklus egy reformot ölel fel. Emellett az is közkeletű, hogy a reformok nem csökkentik, hanem növelik a közkiadásokat. E két állítást a jelen kormányzati ciklus képes lesz megcáfolni. Egyrészt tény, hogy egymástól elkülönülő, illetve egymással összekapcsolódó reformok, reformfolyamatok indulnak el. Ráadásul több alrendszer esetében még átmenetileg sem nőnek a közkiadások. De amiről igazán szó van Magyarországon, az jóval több, mint ágazati reform. Az állam működésének legtöbb területén egyidejűleg, azonos irányba ható reformfolyamatok sokasága indul el, valósul meg, s amit ezzel az államreformmal el lehet érni, az több, mint az állami intézmények és a közkultúra átalakítása, a remélt végeredményt ország-, illetve társadalmi reformnak nevezte a kormányfő.
Gyurcsány Ferenc több olyan elemet nevezett meg, amelyek közös jellemzője, hogy összekötik az összes reformtörekvést. Ezek egyike a minőség. Az egészségügytől kezdve a felsőoktatásig úgy nyújtani e területek szolgáltatásait, hogy egyrészt tudjuk, képtelenség mindenkinek a globális értelemben legjobb minőséget adni mindenkinek, másrészt de a lehetséges legjobb minőség megszerzéséért szabályozott körülmények közötti versenynek legyenek meg a feltételei. Ebből következik a másik általános elem, az egyenlő hozzáférés joga, melyet olyan bázison tart lehetségesnek a miniszterelnök, amilyet az erősebb érdekérvényesítő képesség működtet. A harmadik alapszempont a fenntarthatóság, melyről Gyurcsány elmondta, valamennyi nagy jóléti rendszer a fenntarthatóság gondjaival küzd. Pedig az elmúlt három-négy évben a közkiadások mértéke a gazdasági növekedés mértékét jócskán meghaladva nőtt, mindeközben valamennyi nagy rendszer a fenntarthatóság problémáival küzd.
Az eszközöket is ismertette hallgatóságával a kormányfő, így azt, amelyik az intézményfenntartó és finanszírozó rendszerek különválasztásában ölt testet. Az állami tulajdonos és az állami szolgáltatásvásárló egymástól való elkülönülését részletezte is Gyurcsány Ferenc, utalva a felsőoktatásra, ahol a szolgáltatók között verseny folyik, ezért kívánatos, hogy ne ugyanaz döntsön a finanszírozásról, mint aki a tulajdonos. A teljesítmény mérése és az ösztönzés a közszférában, az államigazgatásban is lehetséges. Ugyanakkor Magyarországon rendszerszerűen még azt sem mérik, hogy milyen az általános iskolák teljesítménye. Gyurcsány szerint további alapvető eszköz a magán- és a közfelelősség újra rendezése.
További reformelemeket sorolva a kormányfő a legátfogóbbként az egészségügyét említette. Megjegyezte, sokak szerint nem tűnik világosnak a vízió, a stratégiai keret, holott lényegében konzisztens, átfogó, a rendszer részleteire is kiterjed a biztosítás elvű egészségügy valóra váltása. Az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztéséről a kormány a szerdai ülésén már döntést is hozhat jelentette be a miniszterelnök, mivel hétfőn este az előterjesztésről szóló részletekkel is végeztek a szakértők. A nyugdíjreform során esedékes nagy lépések - és a hosszúnak ígérkező társadalmi vita is - vélhetően a jövő évben kezdődik el. A politika által leginkább sújtott terület az önkormányzati reform.
A reformkormányzás alatt szembe kell néznie a kabinetnek azzal például, hogy a reformok igazgatás- és politikavezéreltek. Az itt jelentkező kihívások között említette a kormányfő azt, hogy az egészségügyi reform is sikeres csak akkor lehet, ha az ágazati ügykezelésen túl a tárca képes együttműködni két-három további minisztériummal. Magyarországon eddig még mindig bajban voltak, ha minisztériumok között kellett erős koordinációt elérni, s annak alapján döntéseket hozni. Gyurcsány Ferenc további példával élt, jelezve, hogy a legutóbbi napokig komoly vita folyt a kistérségi megbízottak ügyéről. Az igazi ok azonban nem az, hogy van-e ilyen tisztség vagy nincs, hanem az, hogy az államnak a kistérségekben négy szereplője volt, van. Arra nincs pénz, hogy négy önálló, egymásról gyakorlatilag nem is tudó hálózat működjön. Erős nyomással kell tehát rákényszeríteni kormányon belül is e rendszerek működtetőit, hogy pénzt csak akkor kapnak, ha együttműködnek, integrált szolgáltatást nyújtanak. Azaz kialakítandó az együttműködés kultúrája. Kihívásként beszélt - egy újszerű fogalmat használva -a miniszterelnök a monopolkompetenciáról. A kormány hozza meg a döntéseket például az egészségügyi miniszter szakmai előterjesztése alapján, ugyanakkor más tárcák miniszterei nem lehetnek hozzáértői a beterjesztett tervezetnek, programnak. Ez az oka annak, hogy versengő kompetenciákat alakított ki a kabinet, megteremtve az érdemi ellensúlyokat az ágazati javaslatoknak.
A reformok kritikus pontjairól külön is szólt a kormányfő. Ezek egyike a döntések sokasága. Fontos mérce, hogy a kormánypárti frakciókból egyetlen egy "kiszavazás" nem volt az eddigi reformdöntések során, s így "repedésmentesen" lehetett tartani a politikai és szakmai folyamatot. Németországban, Olaszországban kisebb súlyú reformok is jóval nagyobb belső ellenállások, viták mentén zajlanak. Kritikus pontként szólt a miniszterelnök az önkormányzati reformok ügyéről, megjegyezve, hogy hosszú vitát vélelmez, különös tekintettel a kétharmados témákra. A legnagyobb veszélyt azonban az implementálás területén látja Gyurcsány. Példát is említett, mégpedig a vizitdíj ügyét, mely túl azon, hogy politikai kérdés is, de ha elérkezik január elseje, s hajnali fél kettőkor az első beteget a túlzott alkoholfogyasztás miatt kórházba viszik, akkor készen lesz-e az egészségügyi intézmény a vizitdíj beszedésére? Ennek bizony nagyon sok feltétele van. Az igazi nehézség nem a vizitdíjról való döntéshozatal tehát, hanem ennek a rendszernek is a működtetése. Tanulási idő bizonyosan szükséges lesz. Itt is, s minden további lényeges reformnál is. A kormányfő végezetül attól óvott, hogy ha már elindultak a reformok, akkor sikerüljön hosszabb távon is elkerülni a visszarendeződést.
