„Sürgősen fel kell oldani a vendégmunkások fogadását korlátozó szabályozást!” – tette közzé a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségének a kormányzathoz intézett felszólítását Zwack Péter. A szövetség akkor még soros elnöke autentikus környezetben, a Parlament felsőházi termében szónokolt; a VOSZ május 4-én itt tartotta küldöttgyűlését. Azt is hangoztatta az előadó, hogy az elkövetkezendőkben a képzés, a mesterképzés úgy valósuljon meg, hogy a gyakorlati oktatás kerüljön ki az iskolákból, s felelősei a vállalkozók legyenek. Ez utóbbi feladatot rendszeresen hangoztatta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is, oly annyira, hogy a kormányzat már hajlott a változtatásra, s jogosítványokkal látta el a gazdasági önkormányzatot. Bihall Tamás, az MKIK oktatási és szakképzési kollégium elnöke a Piac & Profitnak kifejtette, a szakképzés gyakorlati oktatásának tematikáját, oktatnivalóját a kamarai vállalatok határozzák meg, illetve kikerül a tanműhelyekből és vállalati környezetben folytatódik a gyakorlati ismeretek tanítása.

A vendégmunkások miatt azonban eddig látszólag jóval kevesebbszer ostorozták a kormányzatot az érdekképviseletek. Bár az is lehet, hogy a laikus másokra gondol, amikor vendégmunkásokról hall: azokra a törökországi, dél-európai polgárokra, akiket évtizedek óta foglalkoztatnak például olyan cégóriások, mint a németországi Volkswagen. Ők azok, akik nagyobb ünnepek alkalmával – karácsony, húsvét előtt – tízezrével autóznak át hazánkon is, hogy pár napra hazaruccanjanak. A Piac & Profit Szőnye Józseftől, a VOSZ társelnökétől kapott információk alapján arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország esetében is azt lehet érteni a vendégmunkás fogalmán, amit a nyugat-európai országokban, a különbség értelemszerűen annyi, hogy nálunk praktikusan a magyar anyanyelvű, például erdélyi illetőségű alkalmazottak alkotják a többséget.

A Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetsége társelnökétől, aki a VOSZ Vas megyei elnöke is, személyes példákat ismerhettünk meg a magyarországi vendégmunkás-kálváriáról. Szőnye József közvetlen tapasztalatai miatt válhatott a VOSZ-ban hivatalból is felelősévé a külföldi munkavállalókra vonatkozó jogszabályok liberalizálásának. A Szombathely melletti száz fős – lakatosokat, hegesztőket nagy számban foglalkoztató – acélipari üzemébe Szőnye József a romániai Vajdahunyad megyéből toborzott szakmunkásokat körülbelül öt évvel ezelőtt. Akkor és azóta minden évben az engedélyeztetés, az orvosi vizsgálat, a bizonyítványok fordíttatása, az idegenrendészeti és más hatósági papírmunka jószerivel akadályozza a családi vállalkozás munkáját, felborítja költséggazdálkodását. A cégtulajdonos ügyvezető igazgató szerint hovatovább üzletek, exportszállítások kerülhetnek veszélybe amiatt, hogy ha találnak is újabb szakembereket, három hónap is eltelhet, mire munkába állhatnak az alkalmazottak. Az acélipari üzem tulajdonosa kínos precizitással betartja a bérszínvonalra vonatkozó előírásokat, önként megfizeti a még kereset nélküli leendő munkavállalók orvosi vizsgálatának, szakmunkás bizonyítványuk hiteles fordíttatásának költségeit, gondoskodik a munkásszálló finanszírozásáról, eljár a bevándorlási, az idegenrendészeti hivatalokba. A cég 30 éve működik, 15 éve szállítja termékei zömét nyugati országokba, de most érzi alapvetően veszélyeztetve munkája biztonságát éppen a vendégmunkások alkalmazási nehézségei miatt.

A VOSZ Vas megyei elnökét „szembesítettük” azzal a felvetéssel, amely Bihall Tamástól származik, az MKIK oktatási és szakképzési kollégium elnöke azt fejtette ki a Piac & Profitnak, hogy a kamara kezdeményezi a kormánynál egy olyan program elindítását, amilyennel a munkaerő-áramlást intenzifikálni lehet. A szombathelyi cégnél ténylegesen dolgoznak ma is Békés megyéből „ingázó” szakemberek, de arról nincs szó, hogy enyhítenék a nyugat-magyarországi vállalkozások szakemberproblémáját a más országrészből átköltözni kész, lakhelyükön munkanélküli emberek. Szőnye József ezért is gondolja, hogy a VOSZ-nak legalább azt kell elérnie a kormányzatnál, hogy az európai uniós szabályozási normák érvényesüljenek a magyarországi vendégmunkások alkalmazása során. De mint elmondta, az elmúlt időszakban éppen nem ilyen irányt vett a szabályozás. A VOSZ-ban például nem tarják átgondoltnak azt a megyei munkaügyi tanácsoknak adott jogosítványt, amelynek során kimondják, felvehetők-e vendégmunkások, avagy nem. Ezzel az „eszközzel” legfeljebb azt lehet elérni, hogy az egyik helyi cég ellehetetlenítse a másik helyi céget, a konkurenciáját, mivel megakadályoztathatja szakmunkások felvételét.

A VOSZ társelnöke szerint tehát nagyon is indokolt volt, hogy a szövetség küldöttgyűlésén, éppen a Parlamentben adott hangot az elnökség állásfoglalásának Zwack Péter. Bár az tűnik valószínűnek, hogy nem a kormányzat, hanem az Európai Unió a fogékonyabb a vendégmunkások fogadását, alkalmazását normalizáló szabályozás elindítására.