Hazánk az elmúlt rendszerben is élen járt a külföldi befektetők vonzásában, igaz komoly elszántságra volt szükség ahhoz, hogy valaki vegyesvállalatot alapítson a szocialista Magyarországon. 1972-ben jelent meg az a PM rendelet - „a külföldi részvétellel működő gazdasági társulásokról” -, amely a II. világháború után először szabályozta a külföldi közvetlen tőkebefektetést, és külföldi cégnek gazdasági társaságban tulajdonosként való részvételét. Ekkor még magyar tulajdonossal közösen alapított vegyesvállalatban (joint venture) korlátozták a külföldi tulajdon mértékét, ráadásul az nem haladhatta meg a 49%-ot. Kivételes esetben, külön engedéllyel, ennél nagyobb külföldi tulajdoni hányad is lehetséges volt – elvileg – valójában, 1979-ig gyakorlatilag nem volt rá példa.
Az sem csökkenti a rendelet mérföldkő jellegét, hogy tulajdonképpen több volt benne a tilalomfa, mint az esély a külföldi befektető szempontjából. A napi üzletmenet, a gazdálkodás adminisztratív feltételeinek részletes törvényi, jogszabályi szabályozására 1988-ig kellett várni, nem is beszélve a politikai stabilitásról, a befektetői bizalom megteremtéséről. Az egész ország életéhez hasonlóan, a külföldi befektetések környezeti kereteit is a rendszerváltás alakította át alapvetően.

Az első vegyes-vállalat 1974-ben jött létre; a Sicontact Kft. a mai magyarországi Siemens érdekeltség jogelődje. 1979-ben pedig megalakult az első többségi külföldi tulajdonban lévő joint venture, a CIB Bank, igaz kezdetben exterritoriális /off-shore/ jogosítvánnyal.
A külföldi részvétellel létesülő gazdasági társaságok számsora eléggé jellemzi az időszakot: míg 1974 és 1983 között mindössze 21, sőt a rákövetkező három évben is mindössze további 45 vegyesvállalat alapítását engedélyezték a magyar hatóságok, 1987-ben egy év alatt majdnem ugyannyi: 44, míg 1988-ban ( a befektetési-, valamint a gazdasági társaságokról szóló törvény megjelenésének évében) már 170 joint venture (JV) jött létre.
A rendszerváltást követően 1991. végére 3214, 1996-ra pedig mintegy 30.000 re ugrott a külföldi befektetések száma, és mivel ekkor már 100%-ban külföldi tulajdonban lévő vállalat is létrejöhetett, a „külföldi részvétellel működő gazdasági társaság” elnevezés dukált.

A potenciális külföldi befektetők Magyarországot már a rendszerváltás előtt is általában összehasonlíthatatlanul vonzóbbnak találták a tőkebefektetés helyszínének megválasztásánál mérlegelendő kritériumok szempontjából. Éppen ezért a volt szocialista országok között 1972 óta folyamatosan a legelső mind a külföldi befektetések abszolút összegét, valamint a befektetések lakossághoz viszonyított arányát tekintve is.

A közvetlen tőkebefektetések mérésére a 90-es évek óta célszerűbb a befektetett, vagy jegyzett tőke nagysága, mint az alapított vállalatok darabszáma. 1989-ig a hazánkban befektetett külföldi működőtőke állománya megközelítette a 0,8 milliárd dollárt, 1990-ben közel 2 milliárdra nőtt. Ezután dinamikus fejlődés következett és az 1991 végén mért 2,8 dollárról 2001 évvégére már megközelítette a 26 ezer eurót. 1999-ig összesen mintegy 35 országból érkezett tőke, sorrendben Németország, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Franciaország, Anglia, Japán, Hollandia és Olaszország a legnagyobb befektetők. A világ 100 legnagyobb vállalatából körülbelül 60-nak van magyarországi érdekeltsége is.

Csakhogy Magyarország az utóbbi néhány évben elvesztette vezető pozícióját a kumulált tőkeállomány nagysága szempontjából, jóllehet az egy főre jutó, és a GDP-arányos külföldi működőtőke behozatal tekintetében változatlanul első helyen van. A Joint Venture Szövetség legfrissebb számításai szerint, a magyarországi cégek 42%-ában van külföldi tulajdon, miközben a részben vagy egészében külföldi tulajdonban lévő cégek teljesítik a teljes magyar export 80%-át, és a „kiemelt” adózók köréből 49%-ban részesednek.