Magyarország a nemzeti sajátosságok teljes figyelmen kívül hagyásával másolta le magának a farmok, agrárbirtokok tulajdonlásának eladását, vásárlását segítő európai uniós gyakorlatot. A generációváltás támogatását nem véletlenül tekinti lényeges momentumnak Brüsszel, hiszen foglalkoztatáspolitikát éppen úgy szolgálnak vele, mint a vidék népességmegtartó képességének erősítését. A Mezőgazdasági Szövetkezetek és Termelők Országos Szövetsége szerint az EU-ban jóval tisztább körülmények között lehet gördülékennyé tenni azt, hogy a fiatal gazdák vehessék át a stafétát nyugdíjba vonuló parasztoktól.

Magyarországon azonban - ahol ugyancsak fontos kérdés ma már a generációváltás menedzselése - társaságok alkotják a mezőgazdaság üzleti szektorának zömét. S ez egészen más háttér, mint az uniós, ahol rendszerint magánemberek tulajdonolják a földeket, farmokat, gazdaságokat.  A Mezőgazdasági Szövetkezetek és Termelők Országos Szövetségének főtitkára, Horváth Gábor szerint Magyarországon úgy kellene segíteni a generációváltást, hogy a támogatásokkal, olcsóbb hitelekkel helyzetbe hozzák például a farmot, társaságot működtetni, megvenni kész, mindenképpen egyetemet végzett, a mezőgazdaságot hivatásszerűen űző fiatalokat, akik kis és közepes vállalkozások gazdái, felelősei lennének hosszú távon.

A szövetség kidolgozta javaslat szerint kedvezményes hitelkonstrukcióra lenne szükség, melyhez a büdzsétől nem is kellene túl sok pénz, néhány milliárdból finanszírozható lenne az új generáció letelepedése. Az eladásra felkínált agrártársaságok így nem egyszerűen új kezekbe kerülnének, hanem tényleg lezajlana a fiatalítás is, s e kettő nem ugyanaz.

Horváth Gábor arra utal, hogy szinte naponta keresnek vevőt az idős tulajdonosok, mivel életkoruk miatt már nem bírják a munkát. Jelenleg azonban azt sem lehet tudni, hogy kik az új tulajdonosok, honfitársak-e, vagy külföldiek. Azt meg végképp nem lehet kideríteni, hogy egyszerűen csak befektetnek a vevők, vagy valóban a birtok az életcéljuk is, gazdálkodni, hosszú távon termelni akarnak-e. A mezőgazdaságban ezért olyan segítségre lenne szükség, amilyen megoldja, hogy az új és ifjú tulajdonosok abban is érdekeltek legyenek, hogy az agrárüzemet megtartsák, bővítsék, a helyben élőknek munkát, jövedelmet adjanak.

Nem gondolja a szövetség, hogy e javaslatával különösebben újítana, hiszen Európában már jó ideje működik a fiatalítás, csak éppen sokkal egyszerűbbek a folyamatok, mivel nem társaságokat kell átsegíteni az új generáció kezébe. Skandináviában például abban is partner az állam, hogy a fiú az apjától tudja megvásárolni mindkettejüknek előnyös feltételekkel az agrárvagyont.

A MOSZ nem hiszi, hogy az állam túl nagy kockázatot vállalna a generációváltást banki konstrukciójával, avagy garanciarendszerrel.  Elegendő a szabályozásban szerepeltetni egy kitételt, azt, hogy a kedvezményezett fiatal agrárvállalkozónak például 20 évig ott kell élnie és dolgoznia, ahol a tulajdonát megszerezte. Ha előbb "kilép", akkor természetesen vissza kell fizetnie az államnak a különbözetet. Ez pedig azért nem lenne reménytelen szerződéses követelése az államnak, mert a fedezet nem más, mint a föld, amelyet megszerzett, amelyen gazdálkodik a fiatal gazda.