Mikor beszélünk válsághelyzetről általában?
Klasszikus értelemben akkor gondolkodunk el arról, hogy válsághelyzetet írunk-e, amikor a társaság kezdi felismerni, hogy nőnek az adósságai, nő a késedelmikamat-igény, a vevői kinnlevőség a havi cash flow (CF) egy-, kétszeresét meghaladja, DE az első igazi sokk a bérfizetést megelőzően, illetve az érvényesített inkasszó esetén jelentkezik.
Meg kell-e várnunk ezt a helyzetet?
Teljesen jogos a kérdés.
Tegyük fel, hogy van piacunk, hosszú távú szerződésünk a vevőkkel, fizetnek is, a szállítók is bizalommal vannak irántunk, szállítanak, és átutalással egyenlíthetünk ki minden kötelezettségünket. Azt gondoljuk, hogy a CF éppen egyensúlyban van. DE! Bekövetkezik az alapanyagár-emelkedés, exportunk USD-ben térül, kicsit csúszik a vevő a kiegyenlítéssel, nekünk sürgősen előleget kell fizetnünk, letétbe kell helyeznünk stb., és mindjárt cash flow-hiány mutatkozik. Közgazdasági értelemben még csak nem is beszéltünk gazdasági profitról vagy normál profitról, aminek elmaradása további gondokat okozhat tőkebefektetésünk nettó jelenértéke (NPV-je; IRR-je) szempontjából. Látható, hogy bármely feltétel elcsúszása esetén borul a korábban általunk egyensúlynak minősített helyzet.
A legnagyobb lejtőre állás a következő: versenyben nyertünk egy fixdíjas projektet, nőnek a költségek, USD-ért exportálunk, EUR-ért vásárolunk alapanyagot, a vevő késik a fizetéssel, az unióban pedig előre kell fizetnünk a szállítóknak.
Hihetetlen a helyzet? SAJNOS, NEM, ELÉGGÉ TIPIKUS! A finanszírozási adósságspirálról még nem is beszéltünk, hitelkamat- (mindegy, hogy milyen kamatlábhoz van kötve), késedelmikamat-fizetési kötelezettség a költségvetés, az állami hivatalok vagy az APEH felé (jegybanki alapkamatláb 2-szerese), de ugyanilyen kelepce a faktoring, az operatív lízing, esetleg a visszlízing is. Akad-e olyan termék, amely legalább 70%-os fedezettel rendelkezik? Ha igen, vállalhatunk ilyen ijesztő megoldásokat. Ha nem, forduljunk Istenhez, de legalábbis válságkezelő tanácsadóhoz!
Mi lehet a helyes út?
Természetes, hogy üzleti terveket gyárthatunk, amely igazolja a pozitív nettó jelenértéket vagy a 0 értékű belső megtérülési rátát, DE ki biztosítja hosszú távon a plusz cash flow-t? Csakis a válságkezelő program.
A kérdés újra! Mikor beszélünk válságról?
Mindig, amikor egyensúlyi problémák merülnek fel, hiszen rövid és hosszú távú stratégiai döntéseket kell hozni. Ilyenek például a céltartalék-képzés eszközei, a termékszortiment szűkítése, a vevőkkel változó árakban történő megállapodás (esetleg a szállítókkal is, bár ne felejtsük, itt mi diktálhatunk, ha tudunk fizetni). A legjobb megoldás a mindenféle szempontból végzett fedezetszámítás (termékenként, vevőnként, területenként, havonta). Nem úszhatjuk meg a gördülő tervezést, a "business case"-ek gyártását és a költségfelelősök elszámoltatását, amihez a legjobb egy automatikus kontrollprogram használata.
Vizsgáltassák át cégüket konzultánssal, hiszen e költség elenyésző, a garanciát vállaló tanácsadócég a biztos siker egyik záloga.
E gyakorlat szereplője ma a Dr. Lichtenberg Consulting Magyarország Kft. operációs igazgatója, Zsákay László György, e cikk írója is.
