Az üzleti tervezés során a menedzs­ment egy olyan terv elkészítéséért fele­lős, amely az eredménykimutatástervet kiegészíti a nettó forgótőkeváltozásával, és figyelembe veszi a befektetési cash-flowt is. A tervezés során nem elégsé­ges az értékelés napjától számított né­hány elkövetkező évet becsülni (expli­cit időszak), szükséges az ezt követő, és elméletileg a végtelenig tartó időszak (maradványidőszak) éves cash-flowját is tervezni. Az eredmény az a szabad pénzáramlás, melyen a tulajdonosok és – amennyiben releváns – a hitelezők osz­toznak.

Tapasztalataink alapján rendszerszintű jelenségnek tekinthető, hogy a Magyarországon bejegyzett, ámde külföldi tulajdonú vállalatok üzleti tervét az anyacégnek jelentő, csoport-szintű felelősségi körrel bíró kontrolling osztály, vagy egyéb központi kiszolgáló osztály készíti el.

Ebből egyenesen következik, hogy a terv készítői nem veszik figyelembe a vállalat-specifikus tényezőket, a terv elkészítése során nem konzultálnak a leányvállalat menedzsmentjével, pénzügyi osztályával. Kiváltképp jellemző ez a gyakorlat abban az esetben, ha a könyvvizsgálat teszi szükségessé a terv készítését, a szűkös időbeli és humán kapacitások eredményezik ezt a gyakorlatot. Ezzel szemben például egy vállalati felvásárlást megelőző tervezés esetében átlagosan jóval nagyobb alaposság figyelhető meg.

Jellemző, hogy az elkészült terv egy központi modell által számított output. Gyakori továbbá, hogy mindemellett még eltérő GAAP alatt készül a vállalat éves beszámolója, valamint a központ által készített üzleti terv. A szabványosított, és a leányvállalatok egyedi jellemzőire érzéketlen központi modell, valamint az eltérő számviteli rendszerhez köthető besorolási különbségek elemezhetetlenné teszik az üzleti tervet.