Közelítsünk. Németország, mely bár önmagához képest valamelyest jobb helyzetnek örvendhetett az elmúlt hónapokban - a 2,4 százalékos GDP-növekedése a második negyedévben 0,7 százalékpontos többlet az első negyedévhez képest - csak a múlt héten tudta venni az első komolyabb akadály reformprogramjában. A nagykoalíció - önmagát is megmentve - az egészségügy átalakításához adta áldását, s elindítanak egy olyan alapot, amelybe befizetendők a társadalombiztosítási járulékok, hogy aztán majd onnan fizessék a szükséges, bizonyára megannyi racionális feltételnek megfelelő ellátási költségeket. A kassza jogot kap arra is, hogy járulékot szedjen, amennyiben az eredeti forrásai nem elégségesek. A németek ezzel a reformmal sem holnap találkoznak, hanem csak 2009-ben, akkor lesz hatályos az új szabályozás. Addigra már egy másik fontos költségvetési döntésnek, a bevételek gyarapításának is gyakorlati részesei lesznek, mivel az áfa-emelést jövőre már bevezetik.
Ausztriában ugyan a szavazófülkékben politizáltak az emberek, de nagyon is komoly államháztartási feladatok előtt áll az átalakuló politikai struktúra. Az oktatást, az egészségügyet garantáltan meg kell reformálniuk, napirendre kerül az adók mérséklésének, avagy e lépés későbbre tolásának a kérdése, s nem mellékesen ugyancsak a büdzsét érinti, hogyan vesznek, vagy nem vesznek a sereg számára repülőgépeket. Bécsben magában a lakosság azt várja, hogy a politikusok döntsenek a folytatás mikéntjéről. Egy országgal délebbre már nem ennyire békés a helyzet, a magyar fül számára ismerős - ráadásul maholnap utcára vitt - vádakkal illetik a nem túl régen hatalomba került kormányzatot: az adópolitikai szigorítások, s további restrikciós intézkedéseket ígérő költségvetés ellen hergelik az utcára az olaszokat, akik ugyancsak hajlamosak elfelejteni, mennyire számított fekete báránynak az előző kormányzat és gazdaságpolitikája az Európai Unióban. Az ottani jobboldali ellenzék vezére - mintha Budapesten találna követendő példát - politikusi minőségben áll az utcára küldendő tömeg élére.
Minapi hír, hogy Litvánia euróra vonatkozó céldátuma megváltozott, 2010 lett, s ez háromévnyi "átütemezést" jelent az eredetileg 2007-es időponthoz képest. A lettek is ugyanezt az időpontot írják be a naptárukba, Prágában sem más a helyzet, Észtországban pedig éppenséggel bevallották maguknak, hogy az egy évvel későbbre, 2008-ra tervezett időpont sem tűnik már reálisnak. Voltaképpen világos a képlet, hiszen a "nyolcak" csaknem mindegyikénél nehezebb feladatnak tűnik a maastrichti normák betartása, mint ahogyan azt egy-két évvel ezelőtt feltételezték: még Litvánia is kénytelen volt visszafordulni az előszobából, pedig oda az egyetlen igazi eminenssel, Szlovéniával együtt léphetett be.
A Fitch Ratings minapi elemzése mintegy összegzés is a térség országainak eléggé hasonló, mondhatni egynemű problémáiról: a viszonylag erőteljesen fejlődő reálszféra ellenére is gondot okoznak a növekvő közkiadások, a magasabb inflációval, nagyobb munkanélküliséggel, változatlan elosztási struktúrával élnek, élünk együtt. A Fitch Ratings tünetleírása szerint: alábbhagyott a reformlendület a kelet-közép-európai régió országaiban, illetve felerősödött a politikai populizmus, így egyre inkább számolni kellett a politikai kockázatokkal. Lengyelország és Szlovákiában a kormányerőket alkotó pártok között erősen populista pártok is vannak, amelyek esetenként szélsőséges megnyilvánulásokat is tesznek. Lengyelországban és Csehországban a kormány helyzete erősen ingatag.
