Már-már megszokottá vált az utóbbi időben, hogyha egy konferencián a jegybank vezetői előadást tartanak, akkor előkerül az intézmény által készített versenyképességi program. Persze nem véletlen, hiszen egy mély, átfogó munkáról van szó, amelynek szinte nincs olyan pontja, amely ne érintené a gazdaság valamely szegmensét. Így volt ez az ÖPOSZ (Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége) csütörtöki eseményén is, ahol a nyugdíjrendszer került a fókuszba.
Jön-e a Jóléti Számla?
Miután a közelmúltban Matolcsy György, a jegybank elnöke is beszélt az úgynevezett Jóléti Alapról (amelyet Jóléti Számlaként is neveznek), ez most is több prezentációban előkerült. Nehéz megjósolni, hogy bevezetésre kerül-e ez a forma, és ha igen, mikor, az viszont a mai napon is kiderült, hogy az MNB illetékesei már kidolgozták a terveket, így elsősorban a politikai szándék függvénye az implementáció. A jegybank versenyképességi javaslatainak közzétételekor egyébként kiderült, hogy a Jóléti Alapban minden egyes munkavállaló és munkáltató a bruttó bér egy bizonyos százalékát fizetné be a munkavállaló saját dedikált jóléti számlájára. Az állam a két szereplő befizetése mellé további adókedvezményeket biztosítva (munkavállalói befizetések után szja-visszaigénylés, munkáltatói befizetés adóalapból történő leírása) tehetné a rendszert még vonzóbbá az egyes szereplők számára.
A hazai döntéshozók egyébként abban a kényelmes helyzetben vannak, hogy Lengyelországban most indult egy hasonló rendszer, így annak tapasztalati révén az esetleges gyerekbetegségek is kiküszöbölhetők lesznek. Nagy Koppány, az MNB igazgatója is kitért az előadásában a jegybank által készített versenyképességi programról, amelynek egyik hangsúlyos része a nyugdíjrendszer, amely világszerte nyomás alá került. A fejlett országokban a születéskor várható élettartam folyamatosan növekedett, ma egy újszülött esetében Magyarországon is 80 év feletti korral lehet számolni. Miközben a jólét miatt a várható életkor kitolódott, a szülések száma látványosan visszaesett.
Az MNB szerint megoldást jelenthetne a jóléti alapok bevezetése. Ezek többdimenziós céllal jöhetnek létre, társadalmi szinten segítene a nyugdíjrendszerre eső nyomáson, egyéni szinten pedig az életkorhoz kapcsolódó különböző jövedelmi korszakokat segítene kisimítani, míg az állam számára folyamatos keresletet biztosítana az állampapírokra. Az MNB tervei szerint ezt a nyugdíjrendszer mellett ki lehetne terjeszteni az egészségcélú megtakarításokra is, amely mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztály számára ösztönző lehet.
Utóbbiak kapcsán egyébként általános nehézség, hogy a fiatalok nem igazán gondolkoznak nyugdíjcélú megtakarításban, ha felhalmoznak, azt elsősorban lakhatási céllal teszik. Ugyanakkor a Lengyelországban bevezetett rendszer keretén belül például erre is gondoltak és saját lakásvásárlást is támogatják ezzel a konstrukcióval. A másik fontos dolog, az egészségügyi kiadásokra való kiterjesztés azért is lehet érdekes Magyarországon, mert az intézményesített összeken felül nagyon sokat költenek az emberek. Ebben a hálapénz ugyanúgy benne vannak, mint a gyógyszerek vagy a privát kezelések. Ráadásul idősebb korban az egészségügyi kiadásra fordított összeg is jelentős.
Több részvényt is tarthatnának a pénztárak
Nem csak Nagy Koppány, de a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgatója, Végh Richárd is beszélt a tervezett konstrukcióról. A vezérigazgató megemlítette, hogy az MNB 300 pontos versenyképességi programjában 14 pont is foglalkozik a tőzsdével, ezek közül Végh Richárd kiemelte a jóléti számlát. Ez Lengyelországban már megvalósult. Ennek az önkéntes programnak a keretében az állam, a munkaadó és a munkavállaló együtt járul hozzá a nyugdíjcélú megtakarításokhoz. A BÉT előzetes számításai szerint 10 év alatt egy ilyen rendszer 1500 milliárd forint befektetést jelenthetne a magyar tőkepiacon.
Egy ekkora összeg ugyanakkor a tőzsde számára is kihívást jelentene. Jelenleg ugyan a piaci kapitalizáció megengedné, de a hazai intézményi befektetők nem túl aktívak a magyar tőzsdén. A vezérigazgató szerint ugyan rendszeresen felmerülő ellenérv szokott lenni, hogy kicsi a magyar tőzsde, de ha a BÉT-en forgó részvények tőkeállományát nézzük, akkor az látszódik, hogy a hazai intézményi befektetők csak ennek a 7 százalékát birtokolják. Akár a mostani kibocsátói kör is reális lehetőséget biztosítana arra, hogy az intézményi befektetők megduplázzák a részvénybefektetéseiket. Ugyan a nyugdíj-megtakarítások részvénykitettsége országonként eltér, akár történelmi okok miatt is. A magyar megtakarítások részvénykitettsége az átlaghoz képest alacsonyabb, csupán 30 százalék. A régióból kiemelkednek a lengyelek, ahol a megtakarítások 70 százaléka van részvényekbe, ráadásul a pénztárak többnyire közvetlenül vásárolják ezeket.
Érdekesség, hogy eközben az állampapírok állománya magas, miközben a lakosságnak szóló állampapírok hozama jóval magasabb, mint az intézmények által elérhető. Az is figyelemre méltó, hogy miközben a magyar részvények állománya alacsony, addig a külföldi részvényekből ehhez képest többet tartanak a portfóliójukban.
