Több kezdeményezés, tudásalapú gyakorlati mozgalom indult el az utóbbi tíz-tizenöt évben a hatékony vállalatirányítás érdekében. Közülük néhány: a svéd The Natural Step, természetes lépés mozgalom (IKEA, Nike), a vállalatok, intézmények mint tanuló szervezetek (Ford, Shell, Unilever, HP, Intel stb.), az S. Beer-féle életképes rendszerek modellje. A tanuló szervezetek valóságos nemzetközi mozgalommá nőtték ki magukat, és a Global SoL Network megerősödésével az egyik legdinamikusabban terjedő szervezeti változást kiváltó tanuló közösséggé váltak (www.solonline.org vagy www.solintezet.hu).
Az amerikai Cambridge-ben székelő MIT egyetem Sloan School of Management tanszékén, a tanuló szervezetek központjában a kilencvenes évekre számos, gyökeres változást és megújulást kereső cég közreműködésével forradalmian új, a 21. század kihívásainak, változásainak megfelelni képes módszereket dolgoztak ki.
Valódi tanulás
A 21. század globális kérdéseinek tükrében gyökereiben fordul meg egyéni és társadalmi világképünk, értékrendünk és életminőségünk. A tanulás fogalma átértékelődött. A valódi tanulás soha nem szűkíthető le magára az elméleti kérdésekre, az alapkoncepcióra. A valódi, mély változásokat eredményező tanulás nem a nálunk népszerű tréningeket jelenti elsősorban, és különösen nem a hagyományos beiskolázást. A valódi tanulás kontextusba ágyazott gyakorlat, amelynek elsajátítása időbe telik, és csak a vállalat egészének szintjén hozza a várt eredményt.
Alapképzéseken Peter Senge - a tan megalkotója - a tanuló szervezetek elméletét és gyakorlatát a folyamatos változások tükrében mutatja be. Szemléletének gyökerében az áll, hogy a szervezetek működési hatékonysága a benne dolgozó egyének gondolkozásának, tudatosságának függvénye. Az emberek közötti kapcsolatok minősége alapvetően hat gondolkozásuk és kreativitásuk eredményességére, a termelésre és az innovációra.
A szervezet valódi tanulása csak a szervezetek közötti és a szervezeten belüli csoportok közötti együttműködés eredményeként jöhet létre. Az igazi tanulás pedig gyakran feltételezi, hogy a megszokott, eddig ismert és kényelmes gondolkodási mintákból ki kell lépni, járjon az akár kockázattal, bizonytalansággal.
Gondolkodási minták váltása
A hagyományos, sokak által gépiesnek tartott, az utóbbi négyszáz évben az európai gondolkodást jellemző világkép - az ipari forradalom szülőanyja - a következőkkel jellemezhető: a világ részekből, kicserélhető kis egységekből áll, megismerhető, kontrollálható, előre megjósolható, megmérhető, az egymástól független egységek objektíven megfigyelhetők, tehát stabil és kiszámítható.
Az új gondolkodás ezzel szemben - az élő szervezetek és a kvantumvalóság tudományos alapokra, rendszerszemléletre is épülő felismeréseiből fakadóan - azt vallja, hogy az élet kapcsolatháló, a hangsúly nem a részeken, hanem az azt összekötő kapcsolatokon van. Egymással rugalmas, változó kapcsolatban, kölcsönhatásban vagyunk, s a valóság valószínűségek labirintusa, a megfigyelő pedig egyúttal hat a figyelem tárgyára.
Életünkre nem ez az utóbbi jellemző? De. S miként jelentkezik mindez a vállalati rendszerekben?
A hagyományos gondolkodás szerint a munka részekre, alegységekre tagozódik, a dolgozó ki- és lecserélhető, a munka előre leírható és behatárolható, a jövő megtervezhető, a vezetés központosított, egyszemélyű és kontrollszemléletű, az információ egyirányú és fentről lefele áramlik.
Az új szemléletben másként van. A munka feladat, kapcsolat és interakció. A dolgozó információ- és tudáshordozó egész, a jövő változó, dinamikus és megfoghatatlan. A vezetés közösségi és részvételt, inspirációt fakasztó és fejlesztői tevékenység, míg a nehézségek, válságok és kudarcok az innováció, az új lehetőségek forrásai. S végül: az információáramlás komplex, szabadon elérhető, hozzáférhető.
Ruzsa Ágota
Teljes cikk a Piac és Profit áprilisi számában.
