Váctól Diósdig, Szentendrétől Gödöllőig nyolc központ formálódik, a délkeleti rész városiasodása viszont egyelőre elmarad a fővárosi agglomerációban a Budapesti Corvinus Egyetem tanulmánya szerint. A kutatók szerint a centrumok képződésében az autópályák elérhetősége sokkal fontosabb, mint a vasúti összeköttetések.
A Budapesti Corvinus Egyetem két kutatója, Kocsis János Balázs és Varga Virág a budapesti nagyvárosi térség 203 települését vizsgálta a régióban játszott szerepük alapján, eredményeiket a Journal of Urban Affairs folyóiratban közölték. A szerzők szerint a főváros sajátos városfejlődése miatt a „klasszikus” értelemben vett alközpontok kialakulása a városon belül ugyanis korlátozottan értelmezhető.
Az eredmények alapján az elsődleges központok inkább az agglomeráció északi, északkeleti és nyugati részén sűrűsödnek, míg az északnyugati, a déli és délkeleti zónákban a kutatás kevesebb, átfogó szolgáltatási kínálatot és erős munkaerőpiaci pozíciót felmutató csomópontot talált. Az északnyugati részen a földrajzi adottságok és a nehézkes elérhetőség, illetve a harántirányú kapcsolatok hiánya akadályozza a fejlődést. Ugyanakkor a szerzők a déli övezetben több, de jellemzően kevésbé fejlett – elsősorban logisztikai és ipari – alközpontról számoltak be.
