A növekedés motorja az amerikai gazdaság (az első negyedévben éves szinten 6 százalék fölötti GDP-növekedéssel), de – a nem kizárható regionális vagy globális politikai és katonai válsághelyzetek mellett – a világméretű fellendülés neuralgikus pontjai, kockázati tényezői is elsősorban az USA-beli fejleményekkel kapcsolatosak. A tőzsdei árfolyamok esése, a dollár új keletű zuhanása mutatja: a befektetők kételkednek az amerikai gazdaság hatékony és átlátható működését illetően. A bizalmatlanság legfőbb oka az amerikai óriásvállalatoknak az Enron-üggyel a nemzetközi érdeklődés fókuszába került (egyelőre a WorldCom-üggyel kulminált) botránysorozata, illetve az IT-szektor jelentős részének a közelmúltbeli összeomlása.

A kutatók legvalószínűbb variánsként az idei év egészére a közepesnél szerényebb ütemű világgazdasági növekedést prognosztizálnak: az OECD-országok átlagában a tavalyi évhez képest alig növekvő, 1,7%-os GDP-gyarapodást. Az USA-ban 2,5%-kal nőhet, Japánban kb. 1%-kal visszaeshet a GDP, az Európai Unióban az év egészében prognosztizált növekedés (1,5%) a tavalyinál is alacsonyabb, de az év második felében a konjunktúra erőteljesebb lehet. Németországban a GDP-növekedés az év egészében csupán 1% körül várható. A nemzetközi árukereskedelem volumene 3-4%-kal lehet magasabb a 2001. évinél. Az olajárak a hordónkénti 20-25 dollár közötti sávban lehetnek, az infláció mérsékelt marad (ezt Nyugat-Európában az euró erősödése is alátámasztja), az irányadó kamatlábak emelése egyelőre nem aktuális. 2003-ra a konjunktúra javulása várható.

A fejlődő és a rendszerváltó országokban az exportpiacok (fejlett térségek) gyengélkedése miatt a mérsékelt ütemű gazdasági növekedés nagyobb mértékben támaszkodik a belső fogyasztói kereslet gyarapodására. Ez vonatkozik a kelet-közép-európai országokra – köztük Magyarországra – is, amelyek többségében (a kivétel Lengyelország) 3-4% közötti ütemben nőhet idén a GDP. A külső és belső egyensúlyhiány bizonyos fokozódása, de az infláció mérséklődése is jellemző e térségre. A munkanélküliségi ráta azonban számos országban nagyon magas és növekvő.

Magyarország 2002-ben

Magyarországon a GDP változási iránya szorosan követi az eurózónáét. A 2000 dereka óta tartó lassulás az idei első negyedévben folytatódott, valószínűleg elérte mélypontját. Látványosan – az év első öt hónapjában átlagosan 6,1%-ra – csökkent az infláció. Megnőtt viszont a folyó fizetési mérleg hiánya. A költségvetés helyzete az előző kormány költekezése és az új kormány kötelezettségvállalásai miatt kedvezőtlenebb a korábban számítottnál. A GDP-növekedés az év során megélénkül, húzóereje a magánfogyasztás (és a lakásberuházás) lesz, amit a háztartások reáljövedelmének a tavalyinál is gyorsabb emelkedése táplál.

Elsősorban a költségvetési szektorban kiemelkedően magas a keresetek növekedése. A kutatók szerint a külső és a belső deficit az év során nő ugyan, de kezelhető maradhat, s a következő év(ek)ben kinőhető lesz, ha a magánfogyasztás bővülése magával húzza a belföldi termelés növekedését, s nem csupán az import bővülésében csapódik le.

A kiegyensúlyozott növekedés további feltétele a fiskális és monetáris politika összhangjának megteremtése. Ennek híján az állam kamatterhei nőhetnek, a fizetésimérleg-hiány emelkedhet, miközben az infláció nem csökken annyira, mint amekkora áldozatot az inflációellenes politika megkíván. A lanyha nyugat-európai konjunktúra miatt a magyar áru- és szolgáltatásexport növekedési üteme idén – négy év óta először –elmarad az importé mögött. Az utóbbi dinamikus bővülését az élénk belső fogyasztáson kívül a forint korábbi erőteljes reálfelértékelődése miatti versenyképesség-romlás és a megélénkülő technológiai beruházások okozzák.

A Kopint-Datorg szerint a hazai GDP 2002-ben 3,5-4% körüli ütemben bővülhet, ugyanolyan ütemben, mint tavaly, de valamivel erőteljesebben, mint ahogy erre a kutatók korábban számítottak. A belföldi felhasználás növekedése a 2001. évinél számottevően gyorsabb lesz. Figyelembe véve az előirányzott közalkalmazotti béremelést, illetve a minimálbér adómentessé tételét, a nettó reálkeresetek emelkedése meghaladhatja a 10%-ot, a háztartások reáljövedelem-növekedése pedig a 6,5%-ot.

Az infláció csökkenése viszont megtorpan, és az év második felében beragad az 5,5-6%-os sávban. Az ipari termelés növekedése kismértékben gyorsul, éves szinten közel lehet az 5%-oshoz. A magánfogyasztás 5,5-6%-kal, a beruházások 5-5,5%-kal, a nemzeti számlák szerinti kivitel 6,5-7%-kal, a behozatal 7,5-8,5%-kal bővülhet. A külkereskedelmi hiány 4-4,2 milliárd euró, a folyó fizetési mérleg deficitje 2,5 milliárd euró lehet. A tervezett 4,3%-os GDP-arányos államháztartási hiány (a Pénzügyminisztérium által alkalmazott GFS-módszer szerint) a mai ismeretek alapján tarthatónak tűnik.

2003: sok a bizonytalanság

A kutatók 2003-ban – a fenti forgatókönyv folytatásaképpen – lehetségesnek tartják a további növekedésgyorsulást, a GDP 4,5%-ot esetleg meghaladó növekedését. Az export (a külső konjunktúra javulására reagálva) érzékelhetően élénkülhet, a nettó export pozíciója javulna, miközben a belföldi felhasználás növekedési üteme érdemben nem változna (4,6%). A lakossági fogyasztás valamivel lassabban (4%-kal), a beruházási tevékenység gyorsabban (7-8%-kal) bővülhet, mint az idén. Az ipari termelés 7% feletti ütemben nőhet, a nettó reálkeresetek azonban a 2001. évinél szerényebb mértékben nőhetnek, mintegy 5%-kal.

Az infláció csak kismértékben csökken, éves átlagban várhatóan meghaladja az 5%-ot. A munkanélküliség mérséklődik, a foglalkoztatottság ismét nő. A külső hiányok mértéke kevéssé változik 2002-höz képest, de a folyó fizetési mérleg deficitje a GDP arányában 3,4%-ra csökken. A 2002. évihez képest mérséklődik a GDP-hez mért államháztartási hiány is.