A mai magyar társadalombiztosítási rendszerben az kap ellátást, akinek társadalombiztosítási azonosító jele (TAJ száma) van - szögezi le az egészségügy átalakításának hátterét népszerű megállapításokkal és érvelésekkel bemutató zöld könyv. De nyomban hozzáteszi az írás, nem tudjuk pontosan, hogy kinek érvényes a társadalombiztosítása és kinek nem, illetve mennyit fizettek be utána. Így lehetséges, hogy a becsületes járulékfizetők állják a nem fizető "potyautasok" számláját is. A rendszer nem utolsó sorban ettől olyan drága. A kormány szándéka az, hogy kialakítsa az egészségbiztosítási azonosítóhoz (TAJ kártyához) kötött jogviszony-igazolás rendszerét. Azaz, létre akarja hozni az egyéni "számlát" annak érdekében, hogy befizetéseink egy helyen legyenek nyilvántartva, és átlátható lehessen, hogy mikor, mennyit fizettünk, illetve fizettek utánunk. Csak sikerül csökkenteni a tisztességesen fizetők terheit, ha senki nem csal.
A naprakész nyilvántartás azt is jelenti, hogy a háziorvosnál, a szakrendelőben, a kórházakban és a gyógyszertárakban is hozzá lehet férni a nyilvántartáshoz vagy elektronikus, vagy hagyományos kártya segítségével. A láthatóság, a szakszerű és naprakész nyilvántartás elvezet oda, hogy az orvosok bevonásával olyan rendszer alakulhasson ki, amely érvényesíti a szolidaritás elvét, de lehetőséget teremt arra is, hogy az öngondoskodás a mainál sokkal nagyobb szerepet kapjon az egészségügyi szolgáltatások vásárlásában. A zöld könyv írói előszeretettel használják az eléggé lejáratott, sokszor semmitmondó tartalmú fogalmat, a csomagot: ezúttal azzal érvelnek, hogy a biztosítási csomagok megmutatják, milyen szolgáltatások járnak alanyi jogon, milyenek a kötelezően fizetett járulékokért, és milyenek az esetleges önkéntes, többletbiztosítási-díjért.
Az ellátási csomagok meghatározása elsősorban egészségpolitikai, szakmai-orvosi feladat.
Ebben a fontos kérdésben szükség van közmegegyezésre a határok meghúzásánál. Meg kell vitatni, hogy mely ellátások tartozzanak feltétlenül az állampolgári jogon mindenkinek járó alapcsomagba, melyek a minden biztosítottnak járó biztosítási csomagba, és melyek azok a szolgáltatások, aminek a költségeit nem a közösből kell fedezni.
Az egészségügyi szolgáltatások középpontjában természetesen a kórházak állnak, kivált, ha ezeket az intézményeket, mint költséghelyeket is vizsgálni szeretnénk. A zöld könyv készítői úgy gondolták, a napi viszonyokat néhány jellemző adattal vázolják fel. Azzal például, hogy nyilvánosságra hozzák: Magyarországon az úgynevezett aktív kórházi ágyak közel egyharmada kihasználatlan, miközben az ápolásra szoruló hozzátartozóinkat legálisan szinte lehetetlen színvonalas gyógyintézménybe bejuttatni? Az egészségügyi büdzsé adata: egyetlen aktív kórházi ágy fenntartása évente 5,45 millió forintba kerül, míg a krónikus és a rehabilitációs ágyak fenntartása ennek csak a felébe. A legtöbb kórház arra törekszik, hogy fekvőbetegként lássa el a beteget, mert úgy sokkal nagyobb bevételt kap, mint ha járóbetegként kezelné a páciensét. Statisztikai adat is: jelenleg aktív kórházi ellátásban részesülő betegek csaknem 20%-a ellátható lenne járóbetegként is.
Hatékonysági problémák
A jelenlegi ellátórendszer torz és igazságtalan - állítják a zöld könyvet író egészségpolitikusok. Az állam természetesen nem tehetne különbséget beteg és beteg között, közvetve mégis ez történik. Az igazságtalanságok legfőbb oka az egészségügyi kapacitások torz területi eloszlása. Az országnak vannak olyan részei, ahol az egy orvosra jutó betegek aránya jobb, mint az európai átlag, de van olyan terület is, ahol lényegesen rosszabb. Az egészségügy teljesítőképessége például azokban a régiókban a legalacsonyabb, ahol a legrosszabb az egészségügyi állapot, és ott a legmagasabb, ahol a legjobb.
Az igazságtalanság mellett azonban komoly hatékonysági problémák is jellemzik az egészségügyet. Miközben a gyógyítás fejlődése lehetővé teszi a kórházi ellátások kiváltását, a gyors, kevésbé megterhelő ambuláns kezeléseket, Magyarországon még mindig kórházközpontú az ellátás. Ennek a többi között az az oka, hogy a legtöbb kórház jelenleg kényszerűen abban érdekelt, hogy a betegek minél többen kórházban feküdjenek, mert az intézmény így lényegesen több pénzt kap. Gyakran csak papíron fektetik be a betegeket a kórházba, hogy az intézmény elszámolhassa a kezelést a biztosító felé, így megkapja a hotelszolgáltatás, ápolás és étkezés költségeit is a közösből, de valójában mindezeket megspórolja a betegeken. Így lehetséges az, hogy Hollandiában 7-szer, Nagy Britanniában pedig 14-szer (!) annyi egynapos műtétet végeznek, mint Magyarországon, pedig ez a betegeknek lényegesen kényelmesebb, kevesebb a kórházi fertőzés esélye az adófizetőknek pedig sokkal olcsóbb megoldás volna.
(Arról, hogyan akarják gyógyítani az igazságtalanságot, a jövő héten igyekszünk tájékoztatást adni.)
