Ennek következtében a megkérdezettek kétharmada üdvözölné, ha a legfelső vezetők járandóságait törvény szabályozná, az elnökségek és igazgatóságok döntései pedig átláthatóbbak lennének. Többek között ezt állapította meg a GfK Piackutató Intézet és a Wall Street Journal Europe együttműködésében végzett közvéleménykutatás idén tavasszal - tizennégy európai országban, 13 000 felnőtt személyes megkérdezése alapján.

Az összes megkérdezett 70 %-ának az a véleménye, hogy a top-menedzserek túl sokat keresnek. Sőt, a válaszadók egyharmada szerint a vezetőket kimondottan túlfizetik.
Az átlagból legjobban a britek emelkednek ki, közülük ugyanis 60 százalék tartja a nagyfőnököket túlfizetettnek.
Ugyanez a magyar megkérdezettek 48 százalékának a véleménye.
Érdekes, hogy a fiatalok megértőbbek ebben a kérdésben, mint az idősebbek. A 14-29 éves magyarok közül ugyanis csak 43 százalék mondja azt, hogy a vezetők érdemen felüli jövedelmet kapnak, a 30-49 évesek közül 47, míg az 50 évesek és idősebbek közül már 52 százalék.
Egészen más a helyzet Dániában. Ott ugyanis a válaszadók több mint fele gondolja azt, hogy a top-menedzserek megfelelő munkadíjban részesülnek. Csak kisebbséget alkotnak azok a dánok, akik túlzottnak tartják a top-fizetéseket.
Azzal, hogy a csúcsmenedzsereket törvény kötelezze összes járandóságuk és kedvezményük nyilvánossá tételére, háromból két nyugat-európai ért egyet. Közép-Európában még többen képviselik ezt a véleményt, négy válaszadóból hárman. Régiónkban kimagaslik a lengyelek 85 százalékos aránya.
Magyarország 55 százalékos mutatója alacsonyabb mind a közép-, mind a nyugat-európai átlagnál. Az idősebbek ennél a kérdésnél is szigorúbbak, mint a fiatalabbak. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek nagyobb arányban támogatnák a törvényi szabályozást, mint a képzettebbek. Ugyanígy az alacsonyabb jövedelműek körében is népszerűbb ez a felvetés, mint a magasabb jövedelműeknél. Lakóhely szerint a falusiak közül többen részesítenék előnyben a nyilvánosságot, mint a városlakók körében.

Szabályozza vagy behatárolja-e a kormány a top-menedzserek jövedelmét? Igen-nel válaszolt a nyugat-európaiak 56, míg a közép-európaiak 76 százaléka. A magyarok 63 százaléka mondott igen-t.
Ellenzi viszont az állami beavatkozást a dánok 67, németek 57 és a hollandok 56 százaléka.
Az igazgatósági elnököknek a válaszadók zömét kitevő 83 százaléknál az a híre, hogy első sorban saját érdekeikkel törődnek. Majdnem ugyanennyien képviselik azt a felfogást, hogy a top-menedzserek nem mindig őszinték.
Legkevésbé a németek, hollandok, spanyolok és lengyelek hiszik azt, hogy a csúcsvezetők őszinték lennének. Ott az igenlő válasz mindenütt 15-15 százalék. Ugyanakkor a megkérdezett magyarok 21 százaléka tartja őszintének a nagyfőnököket.
Mi mennyire áll a legmagasabb szintű vezetők figyelmének középpontjában? A tőzsdei árfolyamot és a vállalat részvényeseit a válaszadók 42 százaléka említi. Ugyanennyien vélik, hogy vevőik érdekei. Mindössze 21 százalék gondolja azt, hogy törődnek az alkalmazottak érdekeivel. De 83 százalék látja úgy, hogy a legmagasabb szintű vezetők többsége saját érdekeit érvényesíti.
Ettől az átlagtól eléggé eltérnek a magyar eredmények. Nálunk ugyanis a válaszadóknak csak 16 százaléka véli, hogy a legtöbb felső vezető szem előtt tartja az alkalmazottai érdekeit. Viszont 87 százalék tartja úgy, hogy a legtöbb nagyfőnök saját érdekeit nézi.
Érdekes, hogy Spanyolországban mindössze 12 százalék mondja azt, hogy a vezetők törődnek alkalmazottaikkal. Finnországban viszont 94 százalék szerint saját érdekeikre koncentrálnak.
„Ha vállalatok nemzetközi projektjeit.kedvező a gazdasági helyzet, akkor abból ne csak a felső vezetés profitáljon”, - ebben a megkérdezettek egyetértenek Európa minden országában. Ugyanis 40 százalékuk mondja azt, hogy ha emelkedik a részvények árfolyama, akkor minden alkalmazott fizetésének nőnie kellene. Ezt a nézetet legnagyobb arányban a németek és svédek képviselik. Magyarországon a válaszadók 35 %-a.
Nehéz időkben, ha a vállalatot csőd fenyegeti, a felső vezetés dönthet elbocsátásokról, mondja a nyugat-európaiak 30, finnek 46 és franciák 47 százaléka. A közép-európai igen-ek átlaga 37 százalék. A magyar arány viszont az összes ország közül az egyik legalacsonyabb, 21 százalékkal.
Érdekes képet mutat a szakszervezetek megítélése. A nyugat-európaiak egyharmada csak akkor lát indokoltnak elbocsátásokat, ha azokkal a vállalati tanács vagy szakszervezet egyetért. Ugyanakkor Közép-Európában a válaszadók mindössze egyötöde tartja szükségesnek a vállalati tanácsi, esetleg szakszervezeti hozzájárulást. Magyarországon azonban 38 százalék ez az arány, az egyik legmagasabb a németek 55, osztrákok 51, hollandok 40 és a svédek 39 %-a után.

A felmérés során 10 050 reprezentatívan kiválasztott személyt kérdeztek meg idén tavasszal a következő Nyugat-európai országokban: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország és Svédország. További 3 040 személyt pedig Magyarországon kívül Csehországban és Lengyelországban.
(A legfelső vezetők jövedelmének megítélésére vonatkozó közvéleménykutatást a GfK brüsszeli székhelyű Ad Hoc Research Worldwide nevű leányvállalata koordinálta.)