- Érzésem szerint legkevesebb 6 év szükséges ahhoz, hogy eredménnyel járjon az átalakítás - mondja Széles Gábor. - Az okokat a közelmúlt számaival magyarázom. Az elmúlt négy évben az ország adósságállománya körülbelül 5500 milliárd forinttal nőtt. S ebben nincs benne az 1200 milliárdos önkormányzati eladósodás-növekedés. Ez a 6700 milliárd forintos adósságtöbblet még kiegészítendő a 4 év 1200 milliárdos privatizációs bevételével. Már csaknem 8 ezer milliárdnál tartunk. Tehát a rendszerbe friss pénz, mely nem a GDP-növekedésből származott, 2 ezer milliárd forint volt évente. Ehhez a számhoz adalék, hogy az ország eladósodottsága a GDP-hez mérten már 65 százalék körül van. A maastrichti szabályok miatt a későbbiekben nem ígérkezik könnyű feladatnak a friss hitelek felvétele.
- De jön másmilyen pénz az unióból, mégpedig számottevő.
- Kétségtelen, hét év alatt mintegy 7 ezer milliárd forint lehetséges, azaz a rendszerbe évi ezer milliárd folyhat be a jövőben, ellentétben az eddigi kétezer milliárddal. Látni egy másik lyukat is, mely amiatt keletkezik, hogy az uniós évi ezer milliárdos forrást, ha teljes egészében le tudjuk hívni, akkor mellé kell állítani az előírt önrészt, mely 30-50 százalék közötti elkötelezettség. Vegyük ennek az átlagát, mely évi 600 milliárd forintot tesz ki. Így "friss" pénz évi 1600 milliárddal kevesebb kerül a rendszerbe.
- Az OÉT-ben mindenesetre "csak" a költségvetési hiányról, a mérséklés eszközeiről volt szó, végül egyezségek nélkül.
- Az adósság, a friss pénzek ügye mellett szinte már csak "hab a tortán", hogy a 10-11 százalék hiányt le kellene vinni 5-6 százalékra, különben nemigen hihető a konvergencia programunk. A legoptimistább becslés szerint így már évi legalább 2 ezer milliárddal kevesebb pénzből gazdálkodhatunk, mint az elmúlt 4 évben. A megszorításokkal - a jelenleg ismert programok és számok alapján - 600 milliárd forintot lehet a 2 ezer milliárdból úgymond eltüntetni.
- Az évi 1400 milliárdos frisspénz-hiány tehát nem teszi lehetővé a gazdaság gyors talpra állítását. Mit szóltak a partnerek ehhez a "képlethez"?
- Az egyensúlytalanság tényleg nem számolható fel két év alatt, szerintem a rendeződés átnyúlik a kormányzati cikluson. Egyébként pedig talán jogos is a bírálat, hogy az OÉT-ben elbeszélnek egymás mellett a felek, mégpedig azért, mert még nem jutottunk el odáig, hogy őszintén szóljunk a problémákról. Bevallom, az adósságra vonatkozó számításokat nem mertem én sem elmondani az ott kialakult hangulat miatt.
- A munkavállalók mindeközben a kormány megszorító intézkedései ellen tüntetésre készülnek, de ha még a sztrájktól sem riadnak el, akkor azzal nem a kormánynak, hanem a munkaadóknak a zsebében turkálnának. Mit szólnak a munkaadók a közelgő demonstrációhoz?
- Most sem mondhatok mást, szerintem legelőször a normális hangnemet kellene megtalálni az OÉT-ben, pontosabban a kormányzattal folyó párbeszédben. Tény, hogy bármilyen tanácsot adunk a kormányzatnak, azonnal és totálisan félreérti.
- Lásd a szlovákiai "áttelepülést"?
- Igen, hiszen nem történt más ekkor sem, mint az, hogy nagyon finoman megemlítettem az érdekegyeztetési fórumon a kormányfőnek, célszerű figyelembe venni a társasági adó módosításánál a szomszédunkat, Szlovákiát. Ha tovább rontjuk a versenypozíciónkat az adók növelésével, akkor egyre több kis és középvállalkozás teszi át székhelyét a szomszéd országba. Ezt azonnal félreértette a miniszterelnök, mondván, zsarolni akarom. Túl azon, hogy véletlenül sem volt ilyen szándékom, nem árt tudni, nagyvállalkozóként egyébként sem tehetném meg. A célom a figyelmeztetés volt, egy szempontot említettem, melyet nem árt észre venni akkor, amikor adótörvényeket módosítanak. A kis cégek, igyekeztem jelezni, növekvő számban kényszerülhetnek ilyen lépésekre, s a következmény az is lehet, hogy a tervekkel ellentétben nem nőnek, hanem csökkennek az adóbevételek. És ezt az önvédelmi megoldást nem is lehet zokon venni a vállalkozóktól, már csak azért sem, mert az EU-ban a tőke, a pénz szabad áramlását semmi nem tilthatja meg. Senki és semmi nem korlátozhatja a vállalkozót, hogy oda települjön cégével együtt, ahová akar, ott tartsa a pénzét, ahol azt jónak látja. Az is nevetséges, hogy 10 százalékot le kell tenniük, ha hazahozzák.
- Még mindig látnak visszautat a tárgyalóasztalhoz a gyáriparosok?
- Akkor feltétlenül, ha sikerül nyugodt hangnemet találni és lehetőséget a folyamatos tárgyalásokhoz. Ez azért fontos és sürgető, mert a kialakuló helyzet - az elmaradó párbeszéd, érdekegyeztetés - félelmet kelt a vállalkozókban. A saját tőkéjük biztonsága miatt félnek, nem azért, mert valamely fórumon letorkollja a munkaadók, a gyáriparosok képviselőit.
- A tőkebiztonság - és annak hiánya - hogyan érthető tetten?
- Például úgy, hogy kialakulhat akár még olyan szituáció is, hogy a bankok egy-két hétre nem tudnak, nem akarnak, nem mernek cégeket finanszírozni, s akkor sok cég exportja omlik össze. Az ilyen bizonytalan környezet vajon nem arra fogja ösztönözni a vállalkozókat, hogy termelésük, értékesítésük biztonsága érdekében kihelyezzenek forgótőkét a határon túlra? Talán nem jutunk el idáig.
- De nem jutottunk el odáig sem, hogy egy teljes napig éljen a 17 és 23 százalékos áfa gondolata.
- Pedig az MSZP rájött, hogy ezen még nyerni is lehet 1 százaléknyit, mintegy 30 milliárdot, de nem volt ereje emocionális érveknek ellenállni. Ez a szituáció is bizonyítja, mennyire nélkülözhetetlen megtalálni a nyugodt hangnemet és folyamatossá tenni az érdekegyeztetést.
