Medgyessy Péter másfél évvel ezelőtti reményei 2004 derekán válnak valóra – vonható le a következtetés a GKI Gazdaságkutató Rt. március 10-én közzétett ezévi prognózia alapján. A kormányfő nem teljesen ok nélkül remélte, hogy a külgazdasági feltételek javulnak oly annyira már tavaly is, hogy hatni képesek a magyar gazdaság erőteljesebb növekedésére, s azon keresztül több más fontos makrogazdasági mutatóra is. Az Egyesült Államokban valóban érdemleges élénkülés volt tapasztalhat már 2003-ban is, de Európa nyugati felét nemigen húzták az óceánon túli folyamatok. A GKI 2004-re jelzi csak előre azt, hogy a gazdasági növekedés üteme az eurózónában 1,5-2 százalék körüli lehet, Németországban is meghaladhatja az 1 százalékot, megközelítheti a másfelet. Ennek a változásnak pedig lehetnek olyan hatásai, hogy a magyar gazdaság növekedési pozíciói is kedvezőbben alakulhatnak. A GKI éppen ezért korábbi 3,5-es GDP-növekedési prognózisát most fölfelé korrigálta, s 3,7 százalékot vetett papírra. Ennek az adatnak a hátterében az ipar múlt év közepe óta tartó növekedési trendje, néhány meghatározó ágazat érzékletesen javuló exportja áll, s az is, hogy például a tavalyi tíz százalékos visszaesés után – a múlt évi bázist alapul véve – főleg a növénytermesztési ágazat révén 6-7 százalékos javulás jellemezheti a mezőgazdaságot.

A tavaly év végi pénzpiaci események, a vártnál nagyobb 2003-as hiány, az ezekre reagáló kormánydöntések – állapítja meg a GKI – átírták az idei költségvetést. Az új cél a hiány leszorítása a GDP 4,6 százalékára, miközben a bevételek tartósnak tekinthető elmaradása és a megugró kamatkiadások a GDP 1 százaléka körüli feltételromlást jelentenek az államháztartásra nézve. A többletkiadások egyebek között a kamatok miatt következnek be, s számolni lehet olyan pluszokkal, amilyenek a gyógyszer-finanszírozás miatt lehetségesek. A kormányzati intézkedések révén ellensúlyozhatónak látszik a mintegy 170 milliárdos többletkiadás, a kiadások lefaragása hasonló arányú lesz, s ezáltal teljesülhet a 4,6 százalékos GDP-arányos hiány.

Az idén a reáljövedelem és a fogyasztás szerény mértékben, körülbelül 1 százalékkal nő. A bruttó béremelkedést a GKI 7-8 százalék körülire teszi, s kalkulációja szerint 6-7 százalék valószínűsíthető a költségvetési szektorban, 8,5 százalék a versenyszférában. A háztartások nettó megtakarításának rátája a GDP közel 3 százalékára emelkedik. A GKI azt is feltételezi, hogy a fogyasztási hitelállomány továbbra is dinamikusan bővül, de érthetően a lakáshitelek állományának az emelkedése viszont lassabb lesz.

A gazdaságkutató cég, mely e napokban kapott ISO minősítést, egy nappal azt megelőzően bocsátotta közre inflációra vonatkozó előrejelzését, hogy a KSH közzé tette volna az aktuális adatokat. Utalva a korábbi időszakokra azt szögezték le, hogy a gazdaság fokozódó külső és belső egyensúlyi feszültségei elsöpörték az infláció mesterséges leszorításával is népszerűségre törekvő gazdaságpolitikát, s azt a gazdasági prioritást, amely a dezinflációt bármi áron elébe helyezte a növekedésnek, a foglalkoztatásnak, a versenyképességnek, a költségvetési egyensúlynak. Ez év elején gyorsult és gyorsul az áremelkedés, ám az év közepétől már lassúlásra lehet számítani. A fogyasztást terhelő adók emelése kora tavaszra 7-7,5 százalék közé viszi a havi áremelkedési ütemet. Végső soron az év végére 6 százalék körüli, 2004 átlagában pedig 6,7 százalékos infláció valószínűsíthető. Ez utóbbi adat fél százalékkal magasabb, mint a GKI januári előrejezése. Vértes András GKI-elnök az eltérést a világpiaci olajár várható alakulásával magyarázta, utalva rá, hogy a napjainkban jellemző, igen magas, 31-33 dollár (Brent) olajár dacára az éves prognózisuk 27,5 dollár/hordó átlagot tartalmaz, de ex magasabb a január 25 dollár/hordóhoz képest, igaz az 1,25 körüli dollárárfolyam prognózison nem változtattak.

A GKI-ban arra a következtetésre jutottak, hogy a monetáris politika érdemi kiigazítása nélkül a pénzpiaci bizalom nem nyerhető vissza. A kiigazításnak ki kellene terjednie a monetáris politikai célrendszer valóban reálissá és világossá tételére. Vértes András arra is utalt, hogy a monetáris politikai törekvések és a gazdaságpolitikai célok valós koordinációjára, monetáris döntések alapjául szolgáló elemzések, előrejelzések tartalmára és a megfelelő kommunikációra ugyancsak ki kellene terjednie a kiigazításnak. A konklúzió pedig az, hogy e változtatások – és költségvetési intézkedések – eredményeképpen, illetve az infláció várható alakulása alapján viszonylag gyorsan mód lenne a kamatok 10 százalék alá mérséklésére, méghozzá szélsőséges árfolyammozgások vagy inflációs veszély nélkül.