A fejlődés fő oka, hogy egyre többen isznak ásványvizet. A háztartások 78 százaléka vett legalább egyszer ásványvizet tavaly, míg egy évvel korábban csak 72 százalék.

Gyakoribbak lettek a vásárlások is: a háztartásokban átlagosan majdnem minden második héten vásároltak ásványvizet.

A háztartások ásványvíz-beszerzéseinek értéke meghaladta a 20 milliárd forintot a múlt évben.

Érdekesen alakul a kiskereskedelem. Sokan vesznek egyszerre sokat, kihasználva a nagy eladóterű modern bolttípusok kedvező fogyasztói árait. Az ásványvíz mennyiségi forgalmából ugyanis 33 százalék jut a diszkontokra, 27 pedig a hipermarketekre. Ez ad magyarázatot arra, hogy az értékben mért növekedésnél miért nagyobb a mennyiségi: a legalacsonyabb fogyasztói árra törekvő két bolttípusra 60 százalék jut a háztartások ásványvíz-beszerzéseiből. A szupermarketek 15 százalékkal részesednek, a lakóhely közeli kis boltok pedig 20 százalékkal, a legutóbbi teljes évi, 2003-as adatok szerint.

A felnőtt lakosságot reprezentáló 1000 fő személyes megkérdezésével 2003-ban is feltárta az étkezési szokásokat a GfK. Az intézet megalakulásának éve, 1989 óta kétévenként elvégzik ezeket a kutatásokat, amelyek lehetővé teszik a fogyasztási trendek felismerését.

A fogyasztás gyakoriságában szintén sok változás történt. Egy magyar felnőtt hetenként átlagosan 3 napon fogyaszt ásványvizet. Több mint duplájára nőtt a fogyasztás gyakorisága tizennégy év alatt.

Ha a részleteket is szemügyre vesszük, kirajzolódnak az ásványvíz kedvelőinek különböző csoportjai. Férfiak és nők között nincs különbség.

Életkor szerint a 30-49 évesek felülreprezentáltak. Az iskolai végzettséget nézve az ásványvíz szinte kimondottan a diplomások itala.

Az előbbiekből következik a jövedelem szerinti szegmentálás eredménye. A havi nettó 150 000 forintnál nagyobb bevétellel rendelkező háztartásban élők között az átlagot meghaladja az ásványvizet kedvelők aránya.

Regionálisan érdekes módon Budapest valamelyest az átlag alatt marad. Inkább a vidéki nagyvárosokban isszák szívesen a palackba zárt, szénsavas és enyhe szomjoltó italokat.

Az „Étkezési szokások” című kutatás azonban túlmegy a szociodemográfiai csoportok körén. Így megállapítható, hogy a legalább öt tagú családban élők 81 százaléka szereti az ásványvizet.

A táplálkozáshoz való hozzáállás nem játszik nagy szerepet. Az ásványvíz kedvelői arányánál alig különbözik az egészséges étkezésre törekvők aránya azoktól, akik azt eszik, ami ízlik nekik.

A fogyasztói típusok szerint viszont már jobban megoszlanak az ásványvíz kedvelői. Legnagyobb arányt a haspókok között képviselnek, majd az átlag feletti mutatóval következnek a modernek és egészségesen táplálkozók.

Az átlag alatt maradnak a tradicionálisan vagy szűkösen táplálkozók, a rendszertelenül étkezők, és meglepő módon az ínyencek között legkevesebb az ásványvizet szívesen ivók aránya.

Más megoszlást mutat a fogyasztás gyakorisága. Bár a sereghajtók ebből a szempontból is az ínyencek, az élen az egészségesen táplálkozók állnak, heti átlagos 3,7-szeres fogyasztással. A 3,0-as átlagot szintén meghaladják a haspókok és modernek.