A minőség hivatalos tanúsítása páratlan karriert futott be nálunk az elmúlt tíz esztendő alatt: kuriózumszerepéből kinőve mindennapi piaci tényező lett.

Napóleon állítólag azért vesztett Waterloonál az angolokkal szemben, mert nem voltak szabványosítva az ágyúi, s amikor az egyik helyen elfogyott a golyó, hiába hoztak a szomszédos lövegtől, ide nem passzolt. Az angolok bezzeg élen járnak a szabványosításban. Az ő nemzeti szabványukra alapozva dolgozták ki az ISO szabványcsaládot is, ami abban különbözik a korábbi szabványoktól, hogy nem termékre, hanem szervezetre vonatkozik. Igaz, az ISO nemcsak szabvány, hanem név is: a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization) rövidítése, és mintegy 140 nemzeti szabványügyi szervezet központja. S mint ilyen, az európai minőségbiztosítás és – most már – minőségirányítás meghatározója, formálója. Amúgy az ISO a görög isos szóra emlékeztet, amelynek jelentése: egyenlő.

Többféle (majdnem) ugyanarra

A minőségirányítási rendszereket azért hozták létre, hogy a vállalkozások hibamentes terméket, szolgáltatást nyújtsanak. Ezen belül aztán – a rendszer filozófiájától függően – a szabályozottságra, az átláthatóságra, a hatékonyságra, a vevői, illetve dolgozói elégedettségre, valamint ezek különféle kombinációjára helyezik a hangsúlyt.

Az ISO az első az egyenlők között, mert nemzetközileg a leginkább elfogadott. Az első ISO-szabvány 1987-ben született, majd öt évre rá jött a módosított kiadás. A legutóbbi, az ISO 9001:2000 jelű 2000-ben látott napvilágot, s szemléletében gyökeresen eltér a korábbiaktól: immár nem a szabályozottságra – tehát nem pusztán a meglévő folyamatok dokumentálására –, hanem a hatékonyság növelésére helyezi a hangsúlyt.
Létezik számos más rendszer is; az USA-ban például a folyamatok szabályozására a TQM (Total Quality Management), Japánban és Délkelet-Ázsiában pedig a TQC (Total Quality Costumes) a nyerő. Ezek persze nemcsak nevükben, hanem tartalmukban is mást takarnak, mint az ISO.

Iparági szabványok is vannak; ilyen például a GMP, amely a gyógyszergyártás területén kötelezően alkalmazott rendszer; vagy a HACCP, amely a higiéniai követelmények kielégítésére, mikrobiológiai, kémiai, fizikai veszélyek elkerülésére alkalmas, s főként az élelmiszeriparban használatos, mi több, egyre inkább elvárt, főként az utóbbi idők botrányai következtében; a QS 9000 pedig az autóipari cégek és beszállítóik számára létrehozott szabályozás. Megfigyelhető egyébként, hogy az iparági szabványok közelítenek az ISO-hoz, amely, úgy tűnik, a folyamatos korszerűsítés eredményeként véglegesen betölti az első az egyenlők között pozícióját.

Mindenkinek üzlet

A minőségirányítás tanúsítása minden résztvevő számára üzlet. Értelemszerűen az a tanácsadó cégeknek, de üzlet a megrendelőknek – mert a tendereknél, üzleti ajánlattételnél egyre inkább hátránynak bizonyul, ha valaki nem rendelkezik oklevéllel; hiszen gazdaságilag eredményesebbek, hatékonyabbak azok a vállalkozások, amelyek végigjárják a tanúsítás göröngyös útját – és a tanúsítóknak is.
A tanácsadó cégek az elmúlt tíz évben gombamód szaporodtak Magyarországon. Sajátos módon ugyanis ehhez a tevékenységhez nem kell semmilyen szakmai megmérettetés vagy engedély. Amúgy a tanácsadók szervezetének 2000. évi katalógusában az olvasható, hogy – a szövetség szakmai elvárásainak megfelelő cég esetén – a tanácsadó napidíja minimum 60 ezer forint, s egy táblázatból az is kiolvasható, hogy egy 50–200 fős létszámmal dolgozó cégnél a konzultációs tanácsadással eltöltendő napok kívánatos száma harmincöt(!).
A közvélekedéssel ellentétben a tanúsításhoz sem kell hivatalos engedély, bár a kiadott oklevél elfogadottsága – így üzleti értéke – szempontjából előnyös az akkreditáció. Egy átlagos tanúsítás egyébként egy–három nap, az érte elkérhető összeg pedig egytől sok millió forintig terjed.

S hogy a vevőknek mi a véleménye a náluk dolgozó minőségügyi tanácsadók felkészültségéről, hozzáállásáról? Nos, azok, akik hajlandók voltak válaszolni a Minőség és Megbízhatóság című folyóirat felmérése során, elégedettségről számoltak be. Ám a kiküldött kétezer kérdőívből mindössze nyolcvan érkezett vissza kitöltve.

Több mint hétezren

– Ma Magyarországon körülbelül hétezer vállalkozás rendelkezik minőségirányítási tanúsítvánnyal, mert a piac is megköveteli, de sokan “belső meggyőződésből” vállalták a procedúrát – mondja Krámer Tamás, a Minőségügyi Tanácsadók Szövetségének (MTSZ) leköszönő elnöke, a ConsAct Minőségfejlesztési és Vezetési Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. – A hazai tanúsított vállalatok aránya az európai mezőnyben erős közepes szintet jelent – állítja Róth András műszaki, gazdasági tanácsadó, a Magyar Minőség című havilap főszerkesztője–, vagyis az ország behozta kezdeti lemaradását, s a hazai minőségtanúsítás lépést tart a nemzetközi fejlődéssel.
A nagy cégeknél a minőségirányítás a működés szerves részévé vált, s a kis- és közepes vállalkozásoknál is megindult egy errefelé tartó folyamat. Ami az ágazati megoszlást illeti: a termelőcégeknél, a pénzintézeteknél, a kereskedelemben szinte teljeskörűen elterjedtek a minőségirányítási rendszerek; egyre több példa akad tanúsításra a közigazgatásban, az egészségügyben és az oktatásban is, ahol azonban a folyamatot kissé lassítja, hogy néhány nagy szolgáltató a standardizálás helyett a saját útját keresi.

Díjak és kitüntetések sora

A minőségirányításnak igen színes és gazdag a nyilvános, társadalmi prezentációja. Van Minőség Hét, Minőség Nap, Nemzeti Minőség Díj és ennek európai megfelelője, az Európa Minőség Díj, Az Év Minőségirányítási Menedzsere kitüntetés, Minőségért Egyéni Vándordíj, Kiválóság Elismerése – idén először –, és természetesen szervezetek sokasága létezik, mint például a Magyar Minőség Társaság, a Nemzeti Minőség Klub, a Minőség Fejlesztésért Társaság és a múlt év novemberében alakult Tanúsítók Szakmai Klubja.
A hazai minőséget jelzi, hogy tavaly a Westel Mobil Távközlési Rt. – első magyar vállalkozásként – nagyvállalati kategóriában elnyerte az Európai Kiválóság Díjat, Sugár András, a cég vezetője pedig vezetői minőségdíjban részesült. Az Európai Kiválóság Díj előszobájának tekinthető Kiválóság Elismerése kategóriában pedig a 14 európai vállalkozás közül három magyar is kapott oklevelet.

Múlt év végén jelent meg a hír, hogy az Európai Unió elfogadja a magyar minőség-ellenőrzést: elsőként kaptuk meg a tagjelölt országok közül annak jogát, hogy a hazai szakemberek a nemzeti felügyeleti hatóságok keretében végezzék el – természetesen az uniós szempontok alapján – a minőség-ellenőrzést az egyik legkényesebb területen, a friss zöldség és gyümölcs termelésében és forgalmazásában.