Bojár Gábort kérték föl előadást tartani annak a konferenciának a szervezői, akik az egészségügyben a vállalkozói szellemiség érvényesülési lehetőségeiről és veszélyeiről kívánnak eszmét cseréltetni a külföldi és hazai szakértőkkel, illetve a szakmai közönséggel. Az EHMA 2006 nevet viselő, június végi rendezvényre a házigazda Egészségügyi Menedzserképző Központ értelemszerűen elvárja a felálló új kormányzat egészségpolitikusait is, ám azt a június 15-i beharangozó sajtótájékoztatójukon még nem tudták, miről is fog értekezni az általuk felkért magyar üzletember. Azt azonban előre vetítették, hogy egy holland és egy amerikai szakember nyilvános vitára készül az állami és a magfinanszírozásról, azt pedig különleges büszkeséggel jelentették be, hogy megannyi fejlett országból szó szerint tanulni jönnek a kollégáik. Érdeklődésük középpontjában az idehaza kevéssé pártfogolt irányított betegellátásnak, illetve az egységes betegazonosításnak a modellje áll.

Az egész Európában átalakításra, reformra váró és egyáltalán nem egységes megoldást kívánó egészségügy menedzsmentjei több keleti és persze több nyugati mintát is többé-kevésbé kölcsönösen adaptálhatónak tartanak. Viszont nem gondolják, hogy a több biztosítóból álló modell - erről gondolkodik a hivatalos politika hazánkban - jóval több előnyt mutatna fel, mint az egy biztosítóra alapozott szisztéma. Az azonban elkerülhetetlen, hogy mind a finanszírozás, mind az egészségügyi intézményrendszere valóságos reformon essen keresztül. Ennek pedig az első lépése valamennyi átalakítás előtt álló gyógyítóhelynél a tényleges konszolidáció. Az erre tett eddigi kísérleteket külön nem kommentálva a konferencia szervezői azt elmondták, hogy valóban az alapoknál kell kezdeni a konszolidációt is, hiszen általános tapasztalat: azonos adottságú kórházak egészen más eredményeket képesek produkálni, jól gazdálkodnak, avagy állandó adóssággal, veszteségesen menedzselik magukat. Elemi feltétel tehát az intézmény felső és középvezetésének minősége, a tulajdonos önkormányzat viszonya a kórházzal és vezetésével, s az sem mellékes, hogy az aktuális kormányzat milyen környezetet teremt. Fontos feltétel, hogy legyenek korrekt finanszírozási és kapacitást mérő mutatók, de ma már nem elég csak pénzügyi konszolidációról beszélni, legalább annyit nyom a latba az emberi erőforrás konszolidációja is az egészségügyben.