KK: Falurombolással vádolta a kormányt a legnagyobb ellenzéki párt egyik vezetője, amit nemigen lehetett másképpen, mint a kistérségi társulásokkal kapcsolatos kormányzati elképzelések bírálataként érteni. Hogyan látja ön a kistelepülések és a kistérségi társulások viszonyát?

SZP:A mi területfejlesztési, területpolitikai céljainkban többek között azért fontos a kistérség, mert azt szeretnénk, hogy a tanya, a falu és a településhálózat is a térségi gondolkodásban és együttműködésben, a térségi egységeket használva találja meg magának a kitörési pontokat és a felzárkózási esélyeket. Magyarországon nagyon sok az apró település, és ehhez egy településorientált önkormányzati közigazgatási rendszer párosul. Mi 1990-ben pont akkor dupláztuk meg az önkormányzatok számát, amikor a világ más tájain csökkentették, integrált önkormányzati rendszereket hoztak létre. Figyelembe vették a hatékonyság, az eredményesség szempontjait, hiszen egy önkormányzatnak - amellett, hogy a politikai közösség színtere - közszolgáltatásokat is meg kell oldania. De akkor, a tanácsrendszerről az önkormányzati rendszerre való átváltásban politikai követelmény volt, hogy minden település önkormányzati jogokat kapjon.

Az OECD is megállapította, hogy Magyarország a túlzott decentralizációval önmagának is problémákat teremtett, mert a település nem tud hatékonyan fejleszteni, üzemelni, közszolgáltatást szervezni. Így a hazai területfejlesztési politika törődik azzal is, amire az Európai Unió egyébként már nem figyel olyan mértékben: az elmaradott települések felzárkóztatásával és a dinamikus településhálózatok kiépítésével. Hosszú távon az a célunk, hogy az egyébként nagyon széttagolt településeink együttműködését próbáljuk meg a térségben összehozni anélkül, hogy evvel a politikai és jogi önállóságukat elvesztenék.

KK: Mi a garancia arra, hogy ezek a kis települések valóban életképesek és önállóak maradnak?

SZP: Minden kistérségnek kialakul egy városközpontja, egy magja, amelyre szeretnénk fölfűzni a hozzá kapcsolódó településeket. Kialakulhat egy dinamikus városhálózati rendszer, ahol a kistérségekben a központi szerepet betöltő városra és annak szolgáltatásaira fölfűzhető minden kistelepülés, természetesen oly módon, hogy ne kelljen a településekről elköltözni ahhoz, hogy a városi szolgáltatásokat elérjék. Ez nyilván az infrastruktúra fejlesztését, a szolgáltatások elérhetőségét, az életminőség javítását is jelenti. Ez utat törhet ahhoz a gondolkodáshoz is, hogy a települések ne csak fejlesztésben, stratégiájuk összehangolásában próbáljanak hálózatokba szerveződni, hanem akár a közigazgatást is ilyen módon összehangolják.

KK: A kistérségi társulások létrehozása erre ösztönöz?

SZP: A parlament elfogadta a többcélú kistérségi társulásokról szóló törvényt. A százhatvanhat kistérségből tulajdonképpen mindegyikben van már területfejlesztési társulás, mindegyikben létrejött a területfejlesztési tanács, most már kiegészülve a civil szereplőkkel, gazdasági partnerekkel. Ez már alkalmas arra is, hogy a kistérséget hatékonyan használják nemcsak területfejlesztési, hanem közigazgatási, szolgáltatási célokra és államigazgatási feladatokra is. Megmarad az együttműködés autonómiája is, hiszen a szereplők egymással állapodnak meg. Ahhoz, hogy legyen háttérkapacitásuk, a kistérségi munkaszervezeteknek 1,2 milliárd forintot átadunk működtetésre, és a kormányzat más módokon is segíti őket. Mi magunk például még azzal, hogy a saját pályázati információs rendszerünket - amit az EU-ügyek minisztere hivatalától átvettünk - egészen a kistérségi munkaszervezetekig le fogjuk vinni.

KK: Vagyis a kormányzati struktúrában történt változások is ezt a célt szolgálják?SZP: Az, hogy a kistérségi szerveződések megerősítését nagyon fontosnak tartjuk, kormányzati oldalról abban is megmutatkozik, hogy most már nemcsak a területfejlesztés tartozik dr. Kolber István tárca nélküli miniszterhez, hanem a településfejlesztés bizonyos elemei - mint például a lakásépítés - is idekerültek, csakúgy mint a cél- és címzett támogatások menedzselése. 2005-től a települések cél- és címzett támogatásokból elnyerhető pályázatait összehangoltuk a területfejlesztési támogatásokkal; vagyis a jövőben egy önkormányzat nemcsak a településfejlesztési célokhoz adott támogatásokat használhatja fel, hanem ha ennek van kistérségi vagy területpolitikai kihatása, akkor ezeket a forrásokat megfejelheti költségvetési támogatásokkal is.

KK: Hogyan függ össze mindez a második Nemzeti Fejlesztési Tervvel?

SZP: Az 1998-ban elfogadott országos területfejlesztési koncepció mandátuma tavaly lejárt. Az új koncepció, amely 2020-ig fogalmazza meg az ország területpolitikai, területfejlesztési stratégiai céljait, idén a parlament elé kerül. Most egyszerre készülhetünk egy átfogó nemzeti fejlesztési stratégiával, amely hosszú távon megfogalmazza az ország jövőképét, ehhez kapcsolódik az ugyancsak több kormányzati cikluson átnyúló országos területi stratégia, és készül a 2007-2013 közötti európai pénzek felhasználására az Európa Terv is. E három összeér egymással, és így hatékonyabban tudjuk hozzárendelni az EU-forrásokat a magyar stratégiai célokhoz, a Nemzeti Fejlesztési Tervben megjelennek a regionális célok, a területfejlesztésbe pedig beépülnek a nemzeti fejlesztés stratégiai céljai.

A teljes cikk a Piac és Profit februári számában.