A kormányzat döntött tehát: első körben mintegy 30 milliárd forintot ér a vizitdíj várható bevezetése, ezt a pénzt egyébiránt nem veszik el a beszedést végző orvosi rendelőktől. Ennek a pénznek körülbelül a hatoda folyhat be a kórházak számlájára. Volt, aki már kiszámolta, hogy a háziorvosi vizitdíj akár 200 ezer forintra is felmehet ott, ahol évente mintegy 10 ezer beteg kap kezelést a doktortól. A kormányzat zöld utat adott a fogyasztóvédelmet jelentő biztosítói felügyeletnek is. Ez a leendő törvény sokkal kevésbé "látványos", mint a vizitdíj. A rendelőket, kórházakat, gyógyszerellátást minősítő "intézmény" képes lesz a takarékosabb költséggazdálkodás általánossá tételére is.
Az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló jogszabály-tervezet indoklásában olvasható is, hogy az egészségbiztosítási kiadás elköltését ma semmilyen hatóság nem felügyeli, mivel azt nem pótolja sem az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat sem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gyakorolta kontroll. Nem készül rendszeres értékelés és nyilvántartás arról sem, hogy melyik kórházban milyen eredményesen gyógyítanak, vagy arról, hogy milyen magas a szövődmények aránya. Az OEP jelenleg ugyanúgy kénytelen finanszírozni a minőségileg nem megfelelő, a betegeket megalázó körülmények között kezelő intézményeket, mint a magas színvonalon dolgozókat, mert a hatályos jogi környezetben nincs lehetősége a finanszírozás felmondására.
Azt is megállapítja a jogszabály-tervezet indoklása, hogy az egészségügyi (köz)szolgáltatások sajátos piacán is szükség van az általános piacfelügyeletet kiegészítő, ágazati piacfelügyeletre, ami megakadályozza, hogy a kötelező biztosítást szervező biztosító(k) szolgáltatói monopóliumokkal kerüljenek szembe. #page#Erre a feladatra ma nincs az egészségügyi ágazatban megfelelő szerv, az ÁNTSZ egészségügyi szakfelügyeleti és egyúttal közegészségügyi és járványügyi hatósági szerepe miatt nem tehető azzá. Tájékozatlan és kiszolgáltatott betegek, pénzügyi és szakmai szempontból nem kellően hatékonyan felügyelt pénzköltés jellemzi a mai magyar egészségügyet. Az ellátó- és biztosítási rendszer nem igazságos és nem számon kérhető, a szolgáltatások minősége erősen változó. A betegek előtt nem ismertek a szolgáltatók minőségi, illetve szakmai mutatói, mindez a betegek kiszolgáltatottságát, bizonytalanságát növeli, és alapot teremt az egészségügy feketepiacának, a hálapénzrendszernek a működéséhez is. Ezért gondoskodni kell arról, hogy az ellátási szerkezet, a kínált szolgáltatások, az igénybevételi feltételek megváltoztatása mellett a jogosultságok és a forrásfelhasználás jogszerűsége, a tájékozottsághoz és nyilvánossághoz fűződő alapvető érdekek érvényesüljenek.
A kormány ezért állítja más pályára az egészségügy mai, a köztulajdon dominanciáján alapuló, biztosítói és szolgáltatói monopóliumokkal, kizárólagos és különleges jogokkal működő, döntően adminisztratív módon szabályozott piacát. Ez a cél magában hordozza azt a feladatot, hogy egyrészt más típusú szabályozást kell kialakítani, másrészt pedig más típusú felügyeleti intézményrendszert kell működtetni, mert a torzításmentes verseny feltételeinek betartatását és a sajátos fogyasztóvédelmi feladatok ellátását, továbbá a kötelező közszolgáltatás körébe tartozó szolgáltatásokhoz való hozzáférést folyamatosan kell biztosítani. Ehhez pedig olyan típusú felügyeleti szerv szükséges, mint amilyen más, a piacnyitáson átesett, liberalizált ágazatokban már működik.
A reform a gyógyszerek megszűnő ingyenességével, a 300 forintos vizitdíj jövő évi bevezetésével, a felügyelet felállításával csak megkezdődik. Hamarosan jogszabály mondja ki, hogy fizetni kell a gyógyszercégeknek az orvoslátogatók után, a legjobb jövedelmű patikák szolidaritási adót rónak le, hogy a kisebbeket támogatni lehessen, körülbelül 150 nem vényköteles gyógyszer értékesítését teszik lehetővé a kereskedelemnek is, patikát pedig szabadon lehet alapítani. A társadalombiztosítás által támogatott szerek listája nyilvánossá válik.
