- Mi a véleménye Magyarország 2006-ra szóló költségvetéséről?
- Ahhoz képest, hogy egy választási év költségvetése, elfogadható. Az ország valóságos helyzetéhez azonban egy szigorú költségvetés illett volna. Persze a politikai ciklusok a világon mindenütt hatással vannak a költségvetésre. Nem véletlen, hogy a GKI-nak is az a feltételezése, hogy a választások után felálló kormánynak sok mindent kell tennie annak érdekében, hogy ez a költségvetés megvalósuljon. Önmagában például a 4,7 százalékos GDP-arányos hiány, ha idén sikerül a 6,1 százalék, elfogadható szám, de a probléma egyensúlyi szempontból elsősorban az, hogy látható: újabb intézkedések nélkül ennél magasabb lesz a hiány. Hogy mekkora, azt most csak becsülni lehet.
- Milyen mértékű kiigazításra lenne szükség?
- Nagyságrendileg kisebbre, mint amilyennel 1995-ben szembenéztünk( és erre ráadásul hosszabb idő áll rendelkezésre). Most ugyanis kifejezetten költségvetési kiigazítási problémáról van szó, nem kell a lakossági fogyasztást visszafogni, nincs szó reálbércsökkentésről. Magas a költségvetési hiány, de ha a költségvetési kiigazítást végigvisszük, bekerülünk az eurózónába, a forintot leváltja az euró, a fizetésimérleg hiánya pedig elveszíti a gazdaságpolitikai jelentőségét. Magyarul: a jelenlegi helyzetben az államháztartást rendbe kell hozni. Ezt sokkal koncentráltabb lépéseket igényel, mint a tíz évvel ezelőtti helyzet.
- Melyek lennének ezek a lépések?
- Elég nagy a hatalomra kerülő pártok mozgástere abban, hogy pontosan hogyan rakják össze a maguk csomagját. Biztosan lesznek viszonylag rövidebb hatású, spórolós lépések, és lesznek reformjellegűek. A részletekben lehetnek különbségek, de az azért körülbelül látszik, hogy hol lehet valamit tenni. Az egyik nagy kérdés, hogy mit tesznek az adózásban. Mindenki szeretne adócsökkentést, de kérdés, hogy lehet-e olyan mértékű, mint ahogyan azt jelenleg gondolják. Most nem arról beszélek, hogy miket mondanak a választási kampány időszakában, mert ez külön kérdés. De valószínű, hogy az adóelképzeléseket némiképpen módosítják, még azokat is, amelyek most törvénybe vannak foglalva.
- Vagyis emelni kell az adókat?
- Inkább úgy mondanám, hogy nem egészen úgy lesz adócsökkentés, mint ahogyan azt előirányozták, vagy olyan területeken, amelyekről most nem döntöttek, adóemeléseket határoznak el. Például az év végén elfogadott adócsomagban arról nem volt szó, hogy hogyan alakulnak az egyéni társadalombiztosítási hozzájárulások. Tehát, ha a most négyszázalékos egészségügyi járulékot fölemelik valahány százalékra, ettől még a többi lépés megvalósulhat, csak történik néhány olyan is, ami emeli a terheket. Szakmailag is erősen vitatott például, hogy a január elsejével létrejött áfastruktúra hosszú távon valóban kívánatos-e. Semmi elvi magyarázata nincs ugyanis, hogy most van 15 és 20 százalékos kulcs is, nagyon közel vannak egymáshoz. Ha tehát az új kormány azt mondja, hogy ezt egységesíti, akkor itt is van mozgástér.
- A hosszabb távú reformlépések közül említene néhányat?
#page#
- A hosszabb távú reformlépések közül említene néhányat?
- Kulcskérdés az önkormányzati reform. Az önkormányzatok a tevékenységükkel átfednek egyéb rendszereket is, például az egészségügyet vagy az oktatást. Körülbelül látszik is, hogy mit lehetne tenni, ám itt az alaptörvények kétharmadosak. Együttműködésre lenne szükség, mert hiába nyeri meg valaki a választásokat, attól még nem lesz meg a kétharmados többsége.
Néhány intézkedés megoldható feles törvényekkel is, de rendesen csak kétharmados döntésekkel lehet eredményt elérni. Közszájon forog, hogy mi mindenről lehet itt szó: a regionális közigazgatás megvalósítása, a megye kiiktatása, a kistérségek nagyobb szerepe, és az, hogy ki mit csinál, vagyis az egész rendszer újragondolása. Ez egyrészt centralizációt, másrészt decentralizációt jelent. Klasszikus példa: az egészségügyet, ezen belül a kórházi rendszert regionális szinten lehet jól megszervezni. A közoktatást pedig valószínűleg kistérségben, és nem az egyes településeknél lehet hatékonyan megoldani.
A hivatali tevékenység is ebbe a körbe tartozik. A tömegközlekedés, akár a mostani Volán-vállalatok által bonyolítottat, akár a szárnyvonalakon zajló vasúti közlekedést is nyugodtan oda lehet adni a régióknak. Az autópálya-építés központi feladat, a fönntartása, üzemeltetése már nem biztos, hogy az. Ily módon az egész rendszer hatékonyabbá és olcsóbbá válik. Történtek lépések, de ezek részlegesek és esetlegesek, a kétharmados jogszabályok hiányában még önkéntesek is. De az átalakuláshoz például az adó oldaláról is hozzá lehet járulni: a pénzelosztás megváltoztatása elősegítheti a feladatellátás átrendezését.
- Az iparűzési adó megszűnése utáni megoldásra gondol?
- Elvileg már eldöntötték, hogy 2008-ban megszűnik az iparűzési adó, de nem világos, hogy mi lép a helyébe. Mondhatják például a személyi jövedelemadó lineáris részére, hogy az regionális adó, és hogy az valamilyen osztozkodási rendszerrel kerüljön a településekhez meg a kistérségekhez. Így a kistérségeknél olyan pénzügyi mozgástér keletkezne, amivel már lehet tervezni a közös feladatellátást, oda pedig nem kerülne forrás, ahol nem hatékonyan, egyedileg akarnak megoldani feladatokat. A mai, borzasztóan bonyolult normatív leosztáson is változtatni kell, arra kellene törekedni, hogy adóágon keletkezzenek a bevételek. Persze ezeket még kiegészítené más is, a különbségek áthidalására, például ha sok a munkanélküli, vagy sok a gyerek. Több megoldás lehetséges, ami a lényeg: az önkormányzati rendszer az a terület, ahol sok mindent lehet tenni, és ez hatással lenne az oktatásra, a közigazgatásra, az egészségügyre.
