Nem könnyű eligazodni az oroszországi, ukrajnai, valamint az ügyletekhez hellyel-közzel kapcsolódó türkmén gázpiaci hírek között. Ugyanis nem csupán az a hír, hogy elzárták, majd meg bizonyos alkuk után megnyitották az orosz-ukrán határon a gázcsapokat, hanem az is, hogy a felek megállapodása meddig tart, s ki keres igazán a dráguláson.
Két-három hírforrás információinak "összeadásából" mindenesetre érdekes alkalmi végeredmény születhet. Január 10-én találkozott az olvasó a Magyar Hírlap oroszországi szakértőjének írásában néhány érdekes számmal. Az orosz-ukrán egyezség utáni állapotokat számokban meséli el a szerző, a Gazprom ezer köbméterenként 230 dollárt kap, az ukrán Nafthoz ezer köbméterenként 95 dollárt fizet a földgázért. Fontos körülmény, hogy az ukrán piacra kizárólagos exportjogot adtak a RosUkrEnergo nevű társaságnak. A lapban "levezetik" azt, hogyan keletkeznek az óriási hasznok, majd a végeredményt is olvasni lehet: Ukrajnától - ezer köbméterenként 95 dollárért - 5,37 milliárd dollár, az EU-országoktól - átlagosan 255 dolláros áron - 5,1 milliárd dollár bevétele származik a RosUkrEnergónak. Az ugyancsak január 10-én publikált MTI-hír voltaképpen moszkvai lapok szemlézése. Így: "A kétnapos ukrajnai csapelzárás után múlt szerda hajnalban az orosz Gazprom, az ukrán Naftohaz és a RosUkrEnergo között létrejött moszkvai megállapodás szerint az összes Ukrajnának szánt gázt és az Európának szánt gáz egy részét a svájci bejegyzésű RosUkrEnergo kezeli, amelynek felét az orosz állami ellenőrzésű Gazprom birtokolja, a másik felét az osztrák Raiffeisen bank tartja kézben, egy inkognitóba burkolózó befektetőcsoport képviseletében. A megállapodás minden, csak nem átlátható, és egyáltalán nem teremtett stabil feltételeket az orosz gáz európai exportjához, szemben Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentéseivel, állapította meg a The Moscow Times, felemlegetve, hogy a RosUkrEnergót, amely tavaly a türkmén gáz ukrajnai eladását bonyolította, a szervezett bűnözéshez fűződő kapcsolatokkal vádolták. A Kommerszant szerint a végleges döntést az Ukrajna szállóban hozta múlt kedden, éjfél tájban a három fél vezetősége egy olyan tanácskozáson, amelyről (az amerikai hatóságok által körözött) Szemjon Mogiljevics üzletember sem hiányzott, aki a RosUkrEnergo 2004. nyári születésénél bábáskodott. A RosUkrEnergo cáfol bármiféle alvilági kapcsolatot, de átláthatatlan szerkezete követhetetlenné teszi, hogy ki profitál a többmilliárd dolláros gázeladásokból, jegyezte meg a The Moscow Times. A megállapodás, amely csak az első félévre rögzíti a gázárat Ukrajna számára, sok kérdést vet fel, de csak egyre ad választ: Európa nem számíthat többé Oroszországra megbízható energiaszállítóként, írta az angol nyelvű moszkvai lap."
Megszólalt - pontosabban tollat ragadt - az elemző is, a január 10-i Magyar Hírlapban Hegedűs Miklós, a GKI ügyvezető igazgatója a függőséget, a csapelzárást értékeli. Írja: Nem csak a fogyasztó kerül kiszolgáltatott helyzetbe, hanem a termelő is, aki a hálózattal érintkező fogyasztókat leszámítva senkinek sem szolgáltat... A gázcsapok esetleges elzárásának lehetősége nem több, mint elvont, elvi lehetőség, hasonlóan egy atomtámadás elvi lehetőségéhez".
A cikkekből, oroszországi hivatkozásokból sokféle következtetésre lehet jutni, de egyre biztosan: a történteknek eddig egy garantált nyertese van, a RosUkrEnergo nevű cég.
