Az Ecostat Mikroszkóp című most megjelent kiadványa ezúttal a gazdasági aktivitással, a foglalkoztatottsággal foglalkozik, mégpedig európai vetületeket is tárgyalva. Hazánkra vonatkozó megállapításai között szerepel, hogy a munkanélküliek száma 2007. március-május között 307,7 ezer fő volt, 1,7 ezer fővel kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. A munkanélküliségi ráta 2007. március-májusában 7,3 százalékra mérséklődött az év eleji 7,8 százalékról. A jelenlegi mutató 2006-hoz képest stagnálást jelent, míg a 2004-2005-ös évek 5-6 százalékos arányához viszonyítva jelentős az emelkedés. Ebben vélhetően szerepe van a munkanélküliségi segélyt felváltó álláskeresési támogatás szigorúbb előírásainak - állapítja meg az intézet.
A kontinensre kitekintve azt tárgyalja a Mikroszkóp, hogy az alacsony gazdasági aktivitás - valamint az USA-hoz mért alacsony termelékenység - Európa nagy és tartósan fennálló problémája. A szolidaritási alapon tevékenykedő szociális ellátórendszerek működtetése így itt egyre nehezebbé válik. Az elmúlt évek számos demonstrációja, a fiatalok és a betelepültek radikalizálódása az uniós országokban ennek is a következménye. Magyarországon a gazdasági aktivitás az uniós átlagnál is kisebb, csak Máltán és Lengyelországban alacsonyabb a foglalkoztatási szint a miénknél. Szlovákiában az aktivitás azonos, az olasz foglalkoztatási rátától sem jelentős az elmaradásunk.
Magyarországon a gazdasági aktivitás hosszú ideje nem éri el az uniós átlagot, számunkra is ez jelenti az egyik legnagyobb gondot. Az aktivitási ráta 2007 március-májusában a 15-74 év közötti lakosság körében 54,8 százalék volt, az utóbbi három évben alig változott. Az aktív népességen belül a foglalkoztatottak száma 2007 közepén 3,9 millió volt.
Az aktivitási ráta a 16-74 év közötti népesség körében a kilencvenes évek vége óta emelkedett, 65 százalék körüli szinten azonban stabilizálódni látszik. A javuló tendenciák mögött problémát jelent, hogy a növekményt elsősorban nem a foglalkoztatás bővülése, hanem a munkanélküliek számának emelkedése okozza.
A foglalkoztatottság színvonala nemzetközi összehasonlításban alacsony, hasonlóan az aktivitáshoz. Az utóbbi években a környező országok létszámingadozása meglehetősen hektikus volt, mértéke szűk sávban változott.
Az ingadozás fő mozgatórugói a műszaki-technikai fejlődés mértéke és jellege, valamint a külső- és belső konjunktúra változása. 2000-2005 között a régi tagállamok közül Írországnak, az újak közül Máltának sikerült elérnie a lisszaboni foglalkoztatási stratégia célkitűzését. Hazánkban a foglalkoztatottság az utóbbi 4-5 évben alig módosult, éves szinten a változások nem érték el az egy százalékot.
A foglalkoztatottak számában az elmúlt 3-4 évben mintegy 80 ezer főnyi ingadozást mértek, a legalacsonyabb szintet 2005 első negyedévében regisztrálták, ekkor létszámuk 3.875 ezer fő volt. A foglalkoztatott létszám 2006 harmadik negyedévében volt a legmagasabb, ekkor elérte a 3.957 ezer főt. A foglalkoztatottak jelenlegi száma az említett két szélső érték között helyezkedik el.
Az Eurostat friss jelentése szerint több mint két százalékkal nőtt a foglalkoztatottak aránya az unióban az elmúlt hat év során. Nőtt a munkát vállaló nők és idősek aránya is, főleg az északi országokban. Dániában dolgoznak a legtöbben, Lengyelországban a legkevesebben. Hazánkban is társadalmi-gazdasági feszültséget okoz, hogy a foglalkoztatottak aránya a népességen belül alacsony, jelentősen elmarad a fejlett országokétól. Eközben folyamatos erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy legalább közelítsünk az EU foglalkoztatási szintjéhez. Az Eurostat adatai szerint az EU 27-ben 63,4, az EU 15-ben 65,2 százalék volt a foglalkoztatottsági arány, szemben a hazai 57 százalékos mutatóval.
A jelentős különbséget részben magyarázza, hogy Nyugat-Európában a műszaki-gazdasági fejlettség magasabb színvonala mellett azért is kedvezőbb a foglalkoztatási szint, mert széles körben elterjedt a részmunkaidős munkavállalás. Az EU-15-ben a foglalkoztatottak 18,6 százaléka, az EU-25-ben 15,6 százaléka dolgozik részmunkaidőben. Nálunk ez az arány mindössze 4,4 százalék, a részmunkaidős munkavégzésben sem a munkáltatók, sem a munkavállalók nem érdekeltek. Az előbbiek az adminisztrációs terhek növekedése, az utóbbiak az alacsonyabb jövedelem miatt. Statisztikák, felmérések alapján nem igazolható, logikailag azonban valószínűsíthető, hogy nálunk - a szürkegazdaság részeként - a részmunkaidős, atipikus foglalkoztatás aránya a jelzettnél lényegesen magasabb lehet.
