A gazdasági növekedést a szolgáltatások húzzák 2016 óta, miközben a korábban húzóágazatként funkcionáló ipar és az építőipar hozzájárulása csekély volt (sőt egyes években egyenesen visszafogták a bővülést). Ez egy szolgáltatásvezérelt gazdaság felé való strukturális átrendeződést jelez. Ezt az expanziót fundamentálisan a bővülő lakossági fogyasztás, a tudásalapú szolgáltatóközpontok (SSC-k) és részben ezen keresztül is a diplomás munkakörök térnyerése fűtötte.
A növekedés tényleges szerkezete éles kontrasztban áll a korábbi kormányzat deklarált „újraiparosítási” stratégiájával: a kiemelten támogatott ipar nem tudott húzóágazattá válni, a zömében a nagy állami infrastrukturális megrendelésektől (út-, vasút- és hídépítések) függő építőipar teljesítménye pedig rendkívül volatilis maradt. Az új kormányzat számára a makroszintű tanulság kettős: a kereslet stimulálása helyett a valós, versenyképes kapacitások megteremtésére kell fókuszálni, aminek feltétele, hogy a hazai gazdaság a magasabb hozzáadott értékű szegmenseken (például a szolgáltatószektoron) keresztül kapcsolódjon be a globális értékláncokba. Az olcsó munkaerőre és a masszív tőkebevonásra épülő, extenzív fejlesztési modell kimerült. Az új kormányzat fő kihívása így a mennyiségi hajsza felváltása egy stabil, fejlődésorientált gazdaságszervezéssel, amely egy intenzív, technológia- és tudásvezérelt modellváltást követel meg.
