A reálnövekedés mellett érdemes megvizsgálni az euróban kifejezett nominális GDP-indexet is. Az elmúlt 15 évben regionálisan hazánk volt euróban mérve a leglassabban bővülő gazdaság (+70 százalék), messze elmaradva az uniós átlagtól is (120 százalék). Eközben a dinamikusabban felzárkózó régiós versenytársak jelentős előnyre tettek szert (Lengyelország: 155 százalék, Románia: 200 százalék). Mindez rámutat arra, hogy forintban mutatkozó hazai nominális növekedést jórészt az infláció fűtötte.
A relatív árszínvonal-különbségeket is figyelembe vevő, vásárlóerő-paritáson (PPS) mért index a viszonylagos lemaradás tényét erősíti meg.

Bár 2010-hez képest a magyar gazdaság egyértelmű növekedést mutat (2025: +70 százalék), a bővülés üteme jóval lassabb a régió legtöbb országáénál: a versenytársak közül kizárólag Szlovákia mutatott a mienknél gyengébb dinamikát (+64 százalék). Eközben a román (+132 százalék) és a lengyel (+109 százalék) gazdaság tartósan és meredeken húzott el.

A reál és a PPS alapú indexek közötti markáns eltérés arra utal, hogy a hazai volumenbővülés csak korlátozottan konvertálódott át tényleges jólét növekedéssé. Ezt az eltérést a gazdaságszerkezet olyan strukturális jellemzői magyarázzák, mint az alacsony termelékenységnövekedés. Emellett a külföldi működőtőke által dominált, tőkeintenzív ágazatok magas súlya miatt a megtermelt hozzáadott érték jelentős része nem a belföldi jövedelmeket és az életszínvonalat növeli.