Az idegenforgalomból 16,5 százalékkal több bevétel származott 2000-ben, mint 1999-ben. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentése szerint tavaly december végéig mintegy 3 millió külföldi vendég csaknem 10 millió éjszakát töltött el magyarországi kereskedelmi szálláshelyeken (ez 6, illetve 4 százalékkal több, mint 1999-ben), a szállodák átlagos szobakihasználtsága 47 százalékos volt, a szálláshelyek bevételei folyó áron 16 százalékkal nőttek (mintegy 140 milliárd forintot tettek ki), a belföldi forgalom összességében 5 százalékkal nőtt. Próbáld Ákos, a KSH főosztályvezetője szerint azonban óvatosan kell bánni az adatokkal: ha a bevételemelkedést az euró tavalyi gyengülésével és a szolgáltatások terén a 10 százalékot meghaladó inflációval súlyozzuk, a tények 2000-ben a turizmus kifejezetten szerény fejlődését mutatják.

Belföldi élénkítés
Akárhogy is legyen, a turizmus a nemzetgazdaság egyik húzóereje. A bruttó nemzeti terméknek több mint egytizede innen származik, az ágazat közel 250 ezer fő számára nyújt megélhetést – áll a Gazdasági Minisztérium (GM) által készített Széchenyi-terv turizmusfejlesztési programjában.

A programkészítők szerint a magyar turizmus ma még nem képes megfelelő mértékben kiaknázni a kiugróan magas turistaforgalomban rejlő lehetőségeket. Magyarországot évente mintegy 30 millióan keresik fel, és ezzel a Föld legkedveltebb célállomásai között a 14. helyen áll 3-4 százalékos részesedéssel, a turisztikai bevételekből viszont mindössze 1,1 százalékkal részesedik, s ez a 38. helyre elég. Az ok döntően a viszonylag szerény idegenforgalmi infrastruktúrában keresendő.

A Széchenyi-terv szempontrendszere szerint a fő cél az, hogy a külföldiek idelátogatását nemzetközileg versenyképes turisztikai termékek fejlesztésével, a szolgáltatások színvonalának emelésével segítsék elő. A programkészítők elérkezettnek látják az időt, hogy a hagyományos „Pußta, Piroschka, Paprika” hármasával jellemezhető turisztikai országképet a magyar kulturális örökség hangsúlyosabb bemutatásával kiegészítésük, helyettesítsük. Az ágazat szezonalitásának csökkentése érdekében pedig a belföldi turizmus további élénkülését szeretnék elérni.

Hamar munka, kevés pénz?
A Széchenyi-terv turizmusfejlesztési programja öt alprogramra oszlik. A prioritások között szerepel a gyógy- és termálturizmus-, valamint a konferenciaturizmus fejlesztése, a turisztikai tematikus parkok (élményparkok) létesítése, a kastély- és várturisztika fellendítése, az idegenforgalmi információs rendszer megújítása. Végül pedig az „Egyéb minőségi turisztikai termékek fejlesztési program” keretein belül igyekeznek biztosítani az öko-, a falusi-, a lovas-, a vízi-, a kerékpáros-, az ifjúsági-, a bor- és gasztronómiai turizmus vagy éppen a kulturális és vallási idegenforgalom feltételrendszerét.

A program sarokpontjainak megfogalmazása kissé hevenyészettnek tűnik. Minisztériumi képviselők is elismerik, hogy a turizmus alapprogramjaihoz csak az utolsó órában csatlakozott a lovas- és a kerékpáros turizmus fejlesztése.
A legnagyobb meglepetés azonban a falusi turizmust érte. Annak ellenére, hogy a GM többször kinyilvánította, kiemelt területként kezeli, csak egy al-alprogramon belül kapott helyet. Igaz, az eddigi kamattámogatás mellett ötmillió forintig vissza nem térítendő támogatás is igényelhető e célra. A múlt évben egyébként 104 ezren választották a falusi üdülést, és több mint 500 ezer vendégéjszakát töltöttek el a falvakban.

A Széchenyi-terv január végén meghirdetett 55 pályázatából 19 kapcsolódik a turizmus fejlesztéséhez, s a teljes program mintegy 100 milliárd forintos pályázható vissza nem térítendő támogatási összegéből a turizmus 25 milliárd forinttal részesedik. Jövőre a terv keretein belül 28,2 milliárdot fordítanak a szűken vett turizmusfejlesztésre.

A szakma képviselői szerint ennél azért többre volna szükség. Csak a Balaton környéki fejlesztések 100 milliárdos beruházást igényelnek az elkövetkező néhány évben. Az fejlesztések sürgető szükségét jelzi, hogy a Magyar Szállodaszövetség adatai szerint a turisták elfordultak a Balaton-parttól; sehol sem olyan alacsony a vendégek fizetőképessége, s tavaly itt csökkent a legmeredekebben a külföldi vendégek és az általuk eltöltött éjszakák száma.

Középtávú marketing
Az előkészítés buktatóit mutatja az is, hogy a GM egyszemélyes társasága, a Magyar Turizmus Rt. – amely idén 5,22 milliárd forintos költségvetésének nagy részét a magyarországi turizmus marketingjére költi – úgy vágott neki az évnek, hogy 2000 végén elfogadott marketingterve megfogalmazásakor még előtte sem voltak ismertek a turizmusfejlesztési program részletei. Emiatt a tervet az év elején egyes pontokon meg kellett változtatni. Az rt. javára legyen mondva: ha már így esett, egy füst alatt kidolgozta a Széchenyi-tervre épülő középtávú marketingtervét is, amely évről évre más kampányterméket állít középpontba.

A program indulására árnyékot vetett a gazdasági miniszter szeptemberi döntése is, amely szerint az rt. 13 külképviseletének be kellett volna olvadnia az ITDH szervezetébe. A szakma szinte valamennyi szervezetének tiltakozása nyomán az ügy lekerült a napirendről.

A gondok ellenére azért mindenki örül a lehetőségeknek: a Széchenyi-terv fejlesztési programjai közül talán a turizmusfejlesztés az, amellyel kapcsolatban a legtöbben úgy érzik, eséllyel tudnak pályázni. A GM weblapján a leglátogatottabb oldalak a turisztikai pályázatokat tartalmazó helyek, s a hírek szerint már most özönlenek a pályázati anyagok a minisztériumba.

Az idegenforgalmi szakemberek ennek ellenére hiányolják az előzetes szakmai egyeztetést a pályázatok tartalmáról. Ha kikérték volna véleményüket, mondják, vélhetően nem egyeztek volna bele például abba, hogy a világörökség fejlesztésével foglalkozó pályázatoknál az elnyerhető maximális összeg 20 millió forint legyen. Fontos lenne, hogy a kormányzat mellett a bankrendszer is felfedezze magának a turizmust. Az ágazat eredményei ugyanis hiába kedvezőek, az egyes vállalkozások jövedelmezősége a bankok számára ma még nem kielégítő.

Nagy László Nándor

Megjelent a Piac és Profit magazin 2001. márciusi számában.