A problémára a növényi összetevők egyedi kombinációjának szabadalmaztathatósága sem megoldás, hiszen ebben az esetben a nyilvános szabadalmi leírásnak tartalmaznia kellene mind a növények nevét, mind pedig arányszámukat. Ezek a kulcsfontosságú információk azért nem kerülhetnek nyilvánosságra, mert a versenytársak egy-két összetevő arányának megváltoztatásával már jogszerűen gyárthatnának hasonló hatású termékeket.
Kínában a szabadalmi jog 1993-as reformja ismerte el a "gyógyászatilag hasznosítható összetevők" védelmének lehetőségét, ami különleges, nem szabadalmi jellegű védelmet jelent - ennek elnyerése érdekében a gyógyszergyártóknak csak az elegy gyógyászati értékét kell bizonyítaniuk. Egyedi gyógyhatású szerek esetében a védelmi idő harminc, jelentős (tehát kisebb) gyógyhatású szerek esetében hét év és mindkét esetben meghosszabbítható.
A kínai kormányzat (egyebek mellett az ország WTO csatlakozásának eredményeként) megkezdte a szabályozási rendszer átalakítását: a reform érdekében összehívott bizottságban azonban nehezen születik bármilyen kompromisszum. A hatóságok a védelmi idő egységesen hét évre történő leszállítását tartják elfogadható megoldásnak, mondván, hogy a rövidebb védelmi idő nagyobb átláthatóságot teremt. A piaci szereplők azonban ezt az időt túl rövidnek tartanák és a kínai gyógyászati termékek védelmét nem a szabadalmi joghoz hasonló önálló rendszeren belül, hanem a hagyományos tudás (indigenous knowledge) egyre inkább elismert jogvédelmének keretei közt kívánják elhelyezni.
Forrás: Jogiforum.hu
