A dicső múlt
Láttak már régi magyar filmet? Ugye, hogy láttak! Mulató, elegáns urak, szép nők, suhanó estélyik és amikor a Jávor legszebben nézett a Szeleczky szemébe akkor jött a libériás pincér és felszolgálta a pezsgőt. A pezsgő nagy dolog volt, társadalmi helyzet, státusszimbólum. Vagy csak a filmeken?
Nem. Sikerült megszerezni egy régi itallapot, valamint megtalálni egy hozzáillő korú felszolgálót. Rábai Gusztáv épp hatvan éve lépett be a nagyhírű Arizona mulatóba italosfiúnak:
— Pezsgő? Ha jól emlékszem ötféle volt, a legolcsóbbnak huszonöt pengő volt üvegje, a legdrágábbnak százötven.
— És fogyott?
— Hogyne, akadtak visszatérő vendégeink.
— Primadonna cipőjéből ittak?
— Úgy is. Arisztokraták legfőképpen, de volt egy állandó vendégem, akinek illatszergyára volt.
— Mi ért többet? A primadonna cipője, vagy a pezsgő benne?
— A pezsgő.
Hát innen indultunk. Bár üzleti lap olvasóját nem illik ilyesmivel megsérteni, de azért tegyük hozzá, százötven pengő egy pedagógus egyhavi keresete volt, márpedig akkor valamivel jobban éltek a tanárok, mint mostanság. Az a bizonyos cipő nem kerülhetett többe tíz-tizenöt pengőbe, húszért már krokodilbőr lábbelit húztak a korabeli lábakra.

A dicstelen félmúlt
Azután jött a Tenkes kapitánya helyett a valahányadik Ukrán Front tisztikara és a pezsgő lekerült a főhelyről. Valaha egy üveg pezsgő két üveg konyakot ért — a hatvanas évekre épp egy felet. Megszűnt minden, ami hozzá kötődött, maradt évi egyszeri, szilveszteri ital. A kor illetékesei egy időben úgy gondolták, nem is érdemes pezsgőt palackozni, ami kell azt importáljuk, s kész. 1960-ban a magyarországi pezsgőgyártás alig érte el a háború előtti negyedét.

A mértéktartó jelen
Ahogy újmagyarul mondjuk, a termelés beállt egy szintre. Magyarország évente 23-25 millió palack pezsgőt gyárt, illetve palackoz. Ez a lakosság számát tekintve magas számnak mondható, hiszen egy állampolgárra kettő és fél üveg ital jut, ezzel szemben például Olaszországban 2,1, Németországban épp másfél, Angliában még annyi sem. Egyetlen ország van a kontinensen, ahol a gyártott pezsgő mennyisége fajlatosan (de szép szó, istenem) nagyobb, mint nálunk, természetesen Franciaország, de ennek nagyobbik része export, tehát bárhonnan csűrjük-csavarjuk, iszunk rendesen.
— Nem baj — vágja rá azonnal Ludwig Nándor belgyógyász. Nálunk hajlamosak vagyunk arra, hogy mindenfajta szeszfogyasztást összevessünk és csináljunk belőle egyetlen egzakt számadatot. Bárcsak a pezsgőfogyasztás lenne a domináns. A pezsgőzéshez kell egy helyzet, terített asztal, pohár, szabad idő, ami már önmagában hasznos „mellékkörülmény”, de a legfontosabb, hogy a szőlő sokkal egészségesebb, mint a tömény szeszek alapanyagai, de a sörnél is.

Mennyiért?
Kétféle pezsgő van, de szakemberek szerint csak egyféle. A tankpezsgő nem pezsgő, de azért van belőle bőven. Gyorsan készíthető nagy mennyiségben, ezek jelentik az alsó szinteket. Kétszázhúsz forintért már hozzájuthatunk egy palackhoz, de ezeket a fajtákat leginkább szilveszteri köszöntésre ajánljuk, mivel akkor már majdnem mindegy, mit iszik a delikvens. E kategória felső határa háromszáz forint. A vele elérhető hatás vetekszik a zacskós féldeci hatásával, fejfájásellen leginkább az Algopirint javasoljuk. Idősebbeknek ez A pezsgő, hiszen hosszú ideig nem is lehetett egyebet kapni.

Polgárosodunk ?
Elméletileg van már egy fizetőképes réteg, amelynek tagjai nem vesznek szájukba ócska italt, kétséges eredetű ételt. Nekik az jó, ami jó.
Jebes Pál egy jobb város (Eger) jobb helyén szolgáltat:
— Tagadhatatlan, hogy változtak a szokások. Egyre több a jómódú vendég, akiknek a drágább márkák a kedvesek. Francia pezsgőt is tartunk, ha nem is nagy mennyiségben, de elfogy. Akár csak öt éve nem kellett volna senkinek.
Nem csupán francia márka létezik, van már versenyképes magyar is. Ennek palackja kettőezer forint, valóban nagyon jó és a Törley Chardonnay feliratot viseli. Gyártja a Hungarovin, ami nem meglepő.
— A cégcsoport, melynek a Törleyn kívül a Balatonboglári Borkombinát is tagja jelenleg 20 millió palack körüli termelésével gyakorlatilag monopolhelyzetben van a magyar piacon — meséli Kiss László vezérigazgató, akit persze nem vigasztal túlságosan ez a helyzet, hiszen egyrészt volt ideje megszoknia, másrészt a pezsgő nem telefonvonal, hogy nincs belőle másik.
— Mi is érezzük, hogy változnak a szokások. Ma már egymillió háromszázezer palack olyan pezsgőt gyártunk, melyből korábban csak nyolcszázezret. Az a bizonyos Chardonnay ebbe a körbe tartozik.
— Elfogy?
— El.
— Itthon, vagy külföldön?
— Itthon. Exportálunk is, de a kivitelünk kétmillió palack körül van.
— Ez az a szám, ami lehetne több.
— Így van. Belföldön csak az lehet a célunk, hogy megtartsuk vevőinket, azaz évről évre eladhassuk azt a mennyiséget, amit most. Amiben eshetőség van, az a külföld. Az EU csatlakozással úgyis ez marad az egyetlen út. nem a nagy nyugati márkákat akarjuk kimozdítani, azt úgysem lehet, hiszen azok mögött olyan tőkeerő áll, ami nekünk nincs. De egy regionális gyártó lehetünk, ami exportunk megtöbbszöröződését jelentheti ideális esetben. A Törley egy bejáratott márka.
— Nem csak nálunk, mint a hazánkban világhírű karmester?
— Nem. Ezt a nevet ismerik sokfelé, a környező országokban különösen.
— Nyolcvan százalék hatalmas piaci részesedés. nem egészségtelen ez?
— Higgye el, semmilyen szabálytalan eszközzel nem élünk. nekünk van ehhez infrastruktúránk, tapasztalatunk, szakemberünk és megrendelésünk. A Törley a konze4vatívabb ízlésűeknek készül, a BB-t a fiatalok szeretik. Valamelyest visszaesik majd ez a piaci részesedés, de meglepne, ha ennek aránya alámenne a hetvenhárom-hetvenöt százaléknak.
— Akkor Önöknek, csak egy ellenfelük van: önmaguk.
— Nem, mert sokféle alkoholos ital kapható a piacon. A nagyivók nem pezsgőt isznak.
És a kistermelők?
A vezérigazgató urat hallgatva nem hagyott nyugodni a gondolat, biztosan akar egy megszállott, akinek az a mániája, hogy ő igenis pezsgőt akar gyártani. Van. Kecskés úrnak ez az álam. De lehet, hogy álom marad.
— Ahhoz, hogy elinduljak, legalább kétszázmillió forintra lenne szükségem, a bankok pedig nem adnak ilyesfajta projektre hitelt. Tizenhat éve vagyok borász, értem el eredményeket, de nem és nem... pedig még a magánéletem is ráment erre az ideára...
Na tessék. Akkor maradnak a nagyok? Honnan lehet konkurenciájuk?
A megszűnt konkurens?
Emlékeznek rá a kedves olvasók? Fekete címkéje volt, kilencvenkilenc forint volt az ára és nem mindig lehetett kapni. Annyit még segítek, hogy aranyszínű volt a kupakot takaró papír. No igen, nehéz egy olyan terméket piacon tartani, ami mögött megszűnik az ország. Pedig az a bizonyos „Igrisztoje” nem volt rossz, sőt... akkoriban kifejezetten ízlett nekünk. Hol lehet?
Ki nem találnák, Hajóson. Az Igrisztoje gyár ugyanis itt vásárolt már sok évvel ezelőtt egy gyárat, tehát amit büszkén ittunk, mint a nagy Szovjetunió diadalmas termékét, az itt készült száz kilométerre Pesttől. Készült, immáron múlt időben. A gyár bezárt, ha még akad valahol a polcokon, az a maradék készletekből van. Egy sikertörténet véget ért.
— Érthető — kommentálja Heinrich Róbert ital-nagykereskedő (kérte, hogy írjam le, nem azonos a kitűnő egykori kosárlabdázóval) — sajnos egyedül a vodka az, ami változatlanul nagy tételben eladható az orosz italok közül. Azt megtartotta a köztudat jellegzetesen orosznak, a pezsgő ezzel szemben hazai, vagy francia. Utolsók között álltam le vele, de olyan olcsón kellett adnom, amennyiért már nem érte meg. Piacon lehet látni, kis tételben hozzák át az ukrán határon, a kinti gyár nem szűnt meg, csak nekünk. Lehet, hogy nincs igazam, de én sajnálom. Jófajta középkategóriájú pezsgő volt.
Ha a birodalomnak vége, mire megyünk a büszke franciákkal?
Heinrich úr legyint.
— Hab a tortán. Vendéglátóhelyek rendelnek belőle egyrekeszenként. Ez nem üzlet.

Lőrepárlat?
A pezsgővel kapcsolatban van egy régi vágású előítélet, aminek magam is azt hittem, van alapja. Eszerint a jó szőlőből bor készül, a rosszból pezsgő.
— Ez nem igaz — állítja büntetőjogi felelőssége tudatában Göltl János balatoni borász, aki a pezsgész nevet is kiérdemelné, hiszen szőlejéből BB pezsgő is készül.
— A pezsgőgyártáshoz valóban kell egy speciális alapbor, ami semleges kell legyen, azaz ne legyen markáns íze. A hagyományos márkák a pinot noir, a chardonnay, de a klasszikus magyar borokból is jó pezsgő készül, olaszrizlingből, velteliniből. Ne soroljuk ide azokat a habzóborokat, amik úgy készülnek, mint az üdítőital. A jó pezsgőhöz igenis jó szőlő kell, legfeljebb nem extra.
— Mi a jobb üzlet? A pezsgő, vagy a bor?
— A pezsgő. A nagyon jó minőségű boron körülbelül akkora a haszon, mint egy üveg pezsgőn, a gyengébb minőségű, olcsóbb borhoz képest a pezsgőnek hatvan-nyolcvan százalékkal több a hozama.
— Akkor mégsem olyan rossz üzlet ez?
Götl úron látom, most szívesen mondana valamit, ami nem ide illik. Inkább magában tartja.
— Tudja mit? Próbálja ki.
Akkor most jó, vagy rossz üzlet a pezsgőgyártás?
Az elmúlt két évben mintegy tizenhárom százalékkal csökkent az eladás, ez mindenképpen rossz hír, de a mezőgazdasági termékek általános eladási recessziójában ez még egy szerény visszaesés (gondoljunk a tejtermékek negyven százalékára). A piac adott, úgy tűnik ragaszkodunk a mi régi, jó megszokott pezsgőnkhöz. Milyen út vezet előre?
— Reklámozni kell, nincs mese, reklámozni itthon és külföldön, még ha nagyon drága, akkor is. — Terts András, a legtöbbet reklámozó cégek egyikének, a Balatonboglári Borkombinátnak a vezetője.
— Sokan azt gondolják, megspórolhatjuk a reklámköltséget. Rosszul képzelik, amit erre költünk, még így is nagyon kevés.
— És ha az emberek csak arra emlékeznek, hogy nagyon szép lányok láthatók a BB reklámokon?
— No látja. Emlékszik rá.
— Azóta is őket keresem a boglári strandon, egyet sem láttam közülük.
— De emlékszik rájuk. Ez a legfontosabb.
— Valamiről még nem beszéltem senkivel. Jó a magyar pezsgő?
— Jó. Szakemberek, amikor vakon megkóstolják, nem tudják elválogatni a külfölditől, sőt az esetek nagy részében a miénket tartják jobbnak. Ezért is éri meg reklámozni. Rossz terméket csak rövidtávon lehet bejáratni.

Tanulság?
Nem tudom, hogy van-e. Ami bizonyos, ha valaki filmet akar forgatni a mai Arizona valamely utódintézetében, újra kihozathatja a fenséges italt a pincérrel. A magyar pezsgőgyártás még nem pezseg, de túl van egy neki nem igazán kedvező rendszeren. A többire koccinthatunk. Nem csak szilveszterkor.
S. P.