Nem mindegy, honnan érkezik az ember. Az sem, hogy merre távozik. Ha a sors úgy hozza, hogy a budapesti Vörösmarty téren száll ki a kisföldalattiból, akkor egy vadonatúj üvegpalotát lát a nyugati oldalon, mellette a megszépült, igényesen felújított egykori belkereskedelmi minisztériumi épülettel. A tér átellenes oldalán a még üres, de teljesen helyrehozott Luxus Áruház is üzenet, a Vörösmarty tér élő, nyüzsgő, minden korábbinál gazdagabb és talán pompásabb belvárosi térré válik. Innen érkezni a magyar Regant Streetre nagyon is üdvös dolognak ígérkezik.
Tévedés ne essék, a kölcsönvett londoni név nem a Dunával párhuzamos Váci, hanem az arra merőleges Deák Ferenc utcát jelöli, azt a pár száz méternyi keskeny, díszburkolattal lefedett gyalogosközlekedő helyet, amely változatlanul emlékeztet a kiegyezés meghatározó politikusára, de a 21. században már magáénak mondhatja a Fashion Street elnevezést is, a mi gazdagságunk belvárosi jelképét.
Élhetővé tett sikátor?
A páratlan oldalon, a szállodák hátsó traktusaival átellenben működik a Fashion Street, a már beköltözött márkákkal. Jelen van már a Sisley, a United Colors of Benetton, a Tommy Hilfiger, a Mexx, a Hugo Boss, a Cream, a Lacoste, a Longbar, a S.Oliver, a Puma, a Lloyd, a Byblos, a Vapiano. az RB, a Rocco Barocco.
- Itt tetszik lakni? - szólítottunk meg a Le Meridien szálló "hátával" szemben egy tatarozási nyomokat még magán viselő kapun befelé tartó, bevásárlókocsit vonszoló hölgyet, akinek arcára azonmód kiült a garantált bizalmatlanság.
- Dehogy, ehhez a környékhez én öreg vagyok, most is csak meglátogatok valakit. - S mivel nemcsak bizalmatlannak látszott, hanem az is volt a megszólított asszony, nem kértük - őt nem -, hogy magyarázza meg különös válaszát, miért játszotta el, hogy nem haza igyekezett.
A másik nagy szálloda, a Kempinski hátsó traktusától húszméternyire, a Fashion Street szerves részét alkotó Vapianóban egy váratlan ízű, de szépen felszolgált, kávéra emlékeztető ital mellett az ott talán már törzsvendégének számító íróembertől, a környék lakójától azonban válaszhoz juthattunk. A néni helyett is elmagyarázta az életkor és az átalakult belvárosi utca különös összefüggésrendszerét: "Azt mondhatta a hölgy, hogy ahol a gazdagok járnak-kelnek, vásárolnak, ott a régebbi időkből itt maradt, bérből, fizetésből, nyugdíjból élők - azaz ő és kortársai - még lakóként is nehezen boldogulnak."
