"Jól járunk, ez nem vitás: készültünk is már rá" – jelentette ki a Piac & Profitnak Radács Ferenc, a Radiant Rt. elnök-vezérigazgatója. "Nagyon nem lesz könnyű a helyzetük, a szövetség, felkészítéssel, bankokon keresztül igénybe vehető tőketámogatással igyekszik segíteni rajtuk, amíg nem késő" – érvel immáron a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetsége Közép-magyarországi Regionális Szervezetének elnöke, egyben a VOSZ társelnöke, aki történetesen ugyancsak Ragács Ferenc.

A rendhagyó kettősségnek az az oka, hogy a Radiant Rt.-t a legutóbbi időkig nagyvállalati besorolás illette meg, ám az ország európai uniós taggá válása, s EU-s szabályokhoz való alkalmazkodása miatt a cég a kis és középvállalkozás kategóriába kerül át. S mert ez történik vele, igénybe veheti azokat a lehetőségeket, amelyeket a kis és közepes vállalkozások (kkv-k) eddig is megkaphattak: állami forrásokból származó támogatásokra pályázhat. De Radács Ferenc VOSZ-társelnöki minőségében látja, ismeri a kisvállalkozások korábbi és mai helyzetét is, azt például, hogy az EU-ba való belépésünk után elsősorban a tőkehiány miatt komoly versenyhátrányba kerülhetnek.

Most már jogi értelemben is kimondatott a verdikt, 2004. májusától középvállalatként működik az a cég, amelyik 50-250 között foglalkoztat alkalmazottat, az éves nettó árbevétele maximum 40 millió euró – 10,5 milliárd forint – és a mérlegfőösszeg 27 millió euró, azaz körülbelül 7 milliárd forint. A jelenlegi mérce ugyanekkora létszámot, illetve 4 milliárd forint éves nettó árbevételt, 2,7 milliárd forint mérlegfőösszeget határoz meg plafonként. Azaz: a mai fogalmaink szerinti hazai nagyvállalatok zöme „alászáll”, s a kis és középvállalkozás szabályai – és kedvezményei – lesznek érvényesek rájuk. Radács Ferenc a Piac & Profitnak elmondta, hogy ezzel a kialakuló új helyzettel a VOSZ már évek óta foglalkozik. Hiszen egy bizonyos vállalkozói kör – a nagyok csoportja – nem pályázhatott támogatásokra. A VOSZ már akkor „szólt”, amikor a Széchenyi tervet meghirdették, elindították: a 4 milliárdos határ túl sok vállalatot rekeszt ki, emeljék meg eleve 10 milliárdra a szintet. Ha korábban, 2001-ben, 2002-ben bevezetődik a magasabb mérce, akkor most versenyképesebbek a magyar cégek az EU-s belpiacon megjelenő külföldiekkel szemben, mert fejlődésükhöz előbb kapnak tőkeinjekciót. Az 1-2 milliárd forint árbevételű kisvállalkozások ugyancsak kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek a kinyíló EU-s piacon.

Az új besorolás szerinti egykori nagy, most már középvállalkozások – a számítások szerint csaknem ezren vannak ilyenek – annyiban gyűrhetik maguk alá az eleve kisebb cégeket, amennyiben rendelkeznek azzal az infrastruktúrával és apparátussal, amellyel megfelelő minőségű pályázatokat tudnak elkészíteni, benyújtani. De ez csak viszonylagos előny, tényleges „kiszorítósdi” nem lesz. Erről Kótzián József, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vezető főtanácsosa győzte meg a Piac & Profitot. A kis és középvállalkozások kategóriájába sorolódik ugyanis a jelenlegi mérce szerint is a cégek mintegy 99 százaléka, s az uniós változtatás után csak tized százalékokban módosul az arány. Az tény, hogy a legutóbbi időkig nagyvállalatok most már pályázhatnak olyan forrásokra, támogatásokra, amilyenekre a korábbi jogszabály szerint nem volt módjuk. De ez az új helyzet azt nem jelenti, hogy az egyes pályázati témákban a régi és az új kisés középvállalkozások egymás elől vonják el a forrásokat. Ha a régi kicsi megfelelő pályázatot ad be, akkor semennyit sem csorbul a joga, ugyanolyan marad az esélye. A ma még nagyok, ismerve a májusban bekövetkező változásokat, már az év elején odaálltak a startvonalhoz. Egyébként pedig ma is igaz, hogy a klasszikus értelemben vett nagyvállalatoknak kiírt pályázatokon a középbe átsorolódók ugyanúgy indultak és indulnak. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vezető főtanácsosa arra is utalt, hogy a kkv-knak címzett pályázatokon 25-60 millió forint közötti támogatások az általánosak. A ma még nagyok számára azonban inkább a 100-150 milliós források jelentenek megoldást.

A „régi” értékhatár az 1999-es 95-ös törvény alapján fogalmazódott meg, a jogalkotók ebben fektették le, hogy mely cégek minősülnek kicsinek, középvállalkozásnak, következésképp melyek jogosultak támogatásra. A gazdasági tárca előtt sem volt titok, hogy a vonal fölöttiek évek óta bombázták a kormányzatot a változtatás igényével. S nem csupán a 4 milliárd forint éves nettó árbevétel okozott problémát, hanem bizonyos esetekben a foglalkoztatotti létszám szabálya is. A textiliparban például több olyan cég minősült nagyvállalatnak, amelyiknek ugyan mind szerényebb volt az árbevétele, de a sok alkalmazott bérmunkás miatt nem élvezhette a közepeseknek, kicsiknek járó előnyöket. Kótzián József a jelenről és a jövőről szólva elmondta, abban továbbra sem lesz változás, hogy a holding jellegű társaságok – bármennyire is kis cégközponttal rendelkeznek – nem sorolódnak a kisvállalkozások közé, ha leányvállalataikkal együtt már más értékeket mutatnak a konszolidált adataik. Az elkövetkezendőben is él az a szabály, hogy az a társaság, amelyben 25 százalékot meghaladó arányban tulajdonos az állam, valamely önkormányzat, vagy nagyvállalat, akkor ugyancsak nem sorolható a kkv-k közé.

Az EU-s „szabványok” szerinti besorolások mindenesetre a kisebbeket és az átsorolódó vállalatokat egyaránt arra készteti, hogy versenyhelyzetüket igyekezzenek megőrizni. A VOSZ arra törekszik, hogy a hátrányokat mérsékelje. Elsődlegesen a tőkepozíciók megerősítését tartja fontosnak a szövetség, melynek társelnöke, Radács Ferenc a Piac & Profitnak elmondta, hogy több hazai nagybankkal él a szövetség megállapodása: a hitelintézetek közreműködnek a pályázó vállalkozások tőkepótlásában, a VOSZ pedig egyfajta garanciavállaló szerepet kap az ügyletekben. Emellett szolgáltatásokkal, tanácsadásokkal, pályázatírásban jártas cégek tevékenységének igénybe vételével segíti a korábban is, ma is kisebbnek számító vállalkozásokat.