A maximum 3 százalékos kamat azóta is sokakat vonz, ugyanakkor az elmúlt fél év hitelszakértői tapasztalatai alapján már láthatóak azok a tipikus hibák és buktatók, amelyek váratlanul meghiúsíthatják a otthonteremtési terveket.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a leggyakoribb problémát az ingatlanok jogi státusza okozza. Számos vásárló csak a banki értékbecslés szakaszában szembesül azzal, hogy a kiválasztott otthon a tulajdoni lapon nem lakóházként, hanem például üdülőként vagy gazdasági épületként szerepel, ami az Otthon Start esetében azonnali elutasítást jelent. Hasonlóan kritikus a térképmásolat és a valóság összhangja: egy be nem jelentett bővítés vagy egy utólagosan hozzáépített helyiség feltüntetésének hiánya megállíthatja a hitelfolyamatot, amíg a tulajdonos nem rendezi a jogi helyzetet.

Bár a jogszabály elméletben lehetővé teszi a 10 százalékos önerőt az első lakásszerzők számára, ez a gyakorlatban nem jelent automatikus garanciát. A bankok saját kockázatkezelési szabályai felülírhatják ezt a lehetőséget, különösen a kisebb települések vagy a kedvezőtlenebb energetikai besorolású ingatlanok esetében, ahol a pénzintézetek továbbra is elvárhatják a 20 százalékos vagy magasabb saját erőt.

Emellett a „20 százalékos szabály” is sokszor okoz meglepetést: ha a vételár több mint egyötödével haladja meg a bank által megállapított forgalmi értéket, az ügylet nem finanszírozható a támogatott hitelből, és a különbözet önerőből történő pótlására sincs mód.