Legalább százmillió forintot ért az a tartalék transzformátor, amely Budapest külvárosában leégett. Az Elmű munkatársa arról tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy a bűnözők hegesztőpisztollyal akarták megfúrni a berendezést a benne lévő réztekercsért. Az elkövetőknek azonban legfeljebb csak ahhoz volt elég "sütnivalójuk", hogy "befektessenek" a lopásba - hegesztőfelszerelést, teherautót, darabolószerszámot "keríthettek" -, mivel annyira magas a réz világpiaci ára, hogy még így is "megérte".
A november közepén történt "transzformátorkibelezés" azonban csak azért került be a sajtóba, mert a tolvajok jókora tüzet okoztak. Amúgy hovatovább annyira mindennapos a fémlopás, hogy legfeljebb csak akkor szisszenünk fel, amikor meghalljuk, a néhai miniszterelnöknek, Antall Józsefnek többedik szobrát viszik el a talapzatról.
Nem engedi az üzleti becsületMeglehet, a laikus nem is téved, amikor azt gondolja, több történik, mint az, hogy néhányak megélhetésükért bűnöznek: vállalatszerű szervezetek kellenek ahhoz, hogy síneket szedjenek fel, anyagot daruzzanak teherautókra, majd értékesítsék is azt valahol. Történik mindez ott, ahol valamikor a vas és acél országát akarták felépíteni, de mára már alig maradt valami a diósgyőri, ózdi, csepeli kohászatból, örökre bezárt a színesfémek csepeli nagyvállalata, s megszűntek a nehézfém-kohászati kapacitások is.
- Mégis éppen napjainkban alakultak úgy az árak és a piaci, értékesítési viszonyok, hogy igen jól megélnek emberek a különböző fémek lopásából - jelentette ki a Piac és Profitnak dr. Hatala Pál, a Magyar Öntészeti Szövetség ügyvezetője. - De az is vitathatatlan, hogy a nagykereskedő vállalkozásokat nem lehet azonosítani a megélhetési bűnözőkkel.
