Jó gazdaságpolitika mellett a kamatok alacsonyabbak lennének, de a reformok sincsenek előkészítve, nem ígérgetésre, hanem valós munkára van szükség - szólalt fel, majd saját szavai után nyomban távozott  is a rendezvényről Járai Zsigmond, a jegybank elnöke. S ha nem tudná az ország, hogy politikai értelemben merre elkötelezett az MNB első embere, akkor egyrészt az elmúlt évtized tanulsági szerint az előkészítetlen reformokról bármely pártnak üzenhetett volna Járai Zsigmond, másrészt jobban csengett volna a rendezvény másik szónokának, Simor András Deloitte Rt. elnök-vezérigazgatónak az érvelése: politikamentesen szerveződtek össze vezető közgazdászok a konkrét ügy, a tanulmány érdekében. Járai Zsigmondon és Simor Andráson kívül még több neves szakember - Csaba László, Chikán Attila, Jaksity György - vállalkozott arra, hogy tanácsadóként szerepet vállaljon a Makroegyensúly és növekedés címet viselő elemzés elkészítésében. Az írást május 3-án egy konferencián mutatták be azok a közgazdászok, akik a Central European Management Intelligence kezdeményezésére szerzői lehettek  az amúgy valóban politikai elkötelezettség nélkül létrehozott elemzésnek.

A konferencia sajtótájékoztatóján is Orbán Krisztián szerzői minőségében ismertette a tanulmányírók fő megállapításait és a kormányzatnak szóló üzeneteit. Javaslataik között első helyen az állami alkalmazottak bruttó bérének két évre történő befagyasztását indítványozzák. Az állami szektorban dolgozók számát - hirdeti a második pont - közel 100 ezerrel kell csökkenteni, indítványozzák az egészségügyben a vizitdíj bevezetését és a büdzsé gyógyszerkiadásai visszafogását, továbbá a munkaerő-tartalékok mozgósítását és az adórendszer átalakítását is az azonnali beavatkozások eszközeként nevezték meg. Az indítványok előzményét, a tanulmányt ismertetve Orbán Krisztián ismert megállapításokat tett mind az államháztartás magas hiányáról és annak következtében a fellépő, az üzleti szféra finanszírozását megnehezítő kiszorító hatásról, mind a foglalkoztatás szerintük rendkívül alacsony szintjéről. Az államháztartás finanszírozási igénye 2002 óta tartósan a GDP 9 százalékának felel meg, s ha az idén nincsenek ellenlépések, 10 százalékra nőne. A folyó kiadások növekedését mutatta ki a tanulmány, illetve az eladósodási folyamat trendjét is veszélyesnek tartják, mivel ismét elérte az 1995-ös szintet.

A forint sebezhetőségét egyre több jel igazolja - fejtegette Orbán, hozzátéve, hogy ha valóban bekövetkezik egy jelentős leértékelődés, akkor az növekedési áldozatokkal járna együtt. Úgy, mint ahogyan 1995-ben már megtörtént. Tehát - tanácsolja a tanulmány szerzőgárdája - minden áron el kell kerülni a forint jelentős leértékelődését. És ezzel nem szükségképpen ellentétes az, hogy strukturális változtatások eredményeképpen a növekedési potenciált amennyire csak lehet, kihasználja a magyar gazdaság. Javaslatot is tesznek az elemzők, miszerint hiteles gazdaságpolitikával - benne a hiány kiadás alapú csökkentésével - és a foglalkoztatás növelésével lehet operálni. Ezen állításokat magyarázva azzal az alaptézissel álltak elő, hogy a magyar gazdaság 20-25 éve képtelen megszabadulni az ördögi körétől. Ez a  magas költségvetési hiányban ölt testet, illetve abban, hogy a viszonylagos stabilitást a magas adóterhek biztosítják, miközben nem lehet kitörni a strukturálisan alacsony foglalkoztatási szintből. Tehát nem is tudjuk a lehetséges, indokolt módon kihasználni a növekedési potenciált.

A csak a költségvetési hiány csökkentésére - azaz kiadáscsökkentésre, adónövelésre - alapozó javaslatokkal nem lehet megszüntetni az ördögi kört, fejtegette annak mibenlétét Orbán Krisztián. A megoldás: nem mellőzve a költségvetési hiány lefaragását elsősorban kiadáscsökkentéssel, szükséges az átmeneti adónövelés is, igaz, nem a munkát terhelő közterheket kell felfelé megváltoztatni. Az átfogó adóreform mellett aktív foglalkoztatáspolitikát is indítványoznak a tanulmányírók, melyre a manapság gondoltnál lényegesen erőteljesebb a kiadáscsökkentés révén látnak módot. Ez azt jelenti, hogy a költségvetési hiányt is jócskán nagyobb csökkentésre ítélik, mint amekkorával mostanában számolnak a gazdaságpolitikusok. A tanulmányírók javasolta drákói beavatkozásokkal érhető el a munkát terhelő adók csökkentése. A javuló foglalkoztatnak pedig a GDP-növekedés, illetve a deficit-mérséklődés a remélt hozadéka.

Mindezen elgondolásokhoz egy-két számot is hozzárendeltek az elemzés készítői. Megfogalmazták, hogy a gazdaságpolitika hitelességének helyreállításához a GDP 3,5-4 százalékát kitevő hiánycsökkentés szükségeltetik. A foglalkoztatási terhek csökkentését is lényegesnek ítélik, mely további 1,5 százaléknyi további kiadáslefaragást indokol. Végeredményben 1100-1200 milliárd forintos hiánycsökkentést számszerűsítettek a Makroegyensúly és növekedés című tanulmány készítői. Az ördögi kör lefaragásához, érveltek egy kérdés megválaszolásakor az elemzők, az a 300 milliárdos - most már nyilvánosan is elhangzó - kormánycsomag-tervezet kevés lesz tehát, mellyel az év hátralevő részében hovatovább hivatalból számolni lehet. Orbán Krisztián védelmébe vette a vizitdíj, amúgy alkalmankénti 200 forintban meghatározandó bevezetését az egészségügyiben, mondván sem ez a javaslat, sem a többi nem arról szól, hogy a jelentős létszámú és természetesen szerény jövedelmű rétegeket vinnének a padlóra megszorításaikkal.