A GKI elemzése szerint ezt a célt ugyan már korábban is közvetetten (a CSOK-on, majd a Babaváró hitelen keresztül) nagy összegű támogatásokkal szándékozott ösztönözni a kormány, a kimondott „tervszámokban” nagy változások történtek az utóbbi években.
A miniszterelnök 2021-ben még évi 40 ezer lakás építését tartotta kívánatosnak (ez a szocialista kormányok idején, 2003-2005 között valósult meg utoljára). Ehhez viszonyítva a nemzetgazdasági miniszter évi 25 ezer új lakásról szóló terve már jóval visszafogottabb.
Ezt a kormányzati célt érdemes összevetni a korábban épített lakások számával. 2002 és 2004 közötti időszak növekedését követően 2015-ig szinte folyamatos csökkenés volt megfigyelhető, amiben közrejátszott a 2008-as pénzügyi válság is. 2015-től a globális konjunktúra és a CSOK hatására növekedni kezdett az újonnan épített lakások száma, ami a Covid-válságot követően esett vissza (a vissza nem térítendő lakásvásárlási támogatások, a hitelkedvezmények dacára).
Míg a 2002 és 2010 közötti átlagosan 34 600 lakást adtak át, addig 2010 után évi 15 200 lakás épült, ezen belül az utóbbi 5 évi 21 700. Így „mindössze” 15 százalékos növekedést kellene elérni a cél teljesítéséhez. A további növekedési lehetőség korlátja lehet azonban a már most is nagy lakossági ingatlan hitelállomány és a magas építési költségek.
A kormány lakásépítési kritikája a fővárosi önkormányzat felé, miszerint az elmúlt 5 évben nem épültek önkormányzati lakások, valójában szinte minden önkormányzatra elmondható az elmúlt 15 évben. 2010 és 2023 között évi 101 (!) önkormányzati lakás épült országszerte, amelynek 34 százaléka a fővárosban épült. Ez egyrészről ellentmond a kormány kritikájának, hiszen Budapesten a település népességarányánál nagyobb százalékban épültek önkormányzati lakások, másrészről az önkormányzatok forráshiányának példái, hiszen a kivéreztetett önkormányzatok láthatóan nem képesek ilyen beruházásokat finanszírozni.
