A 2006. év egészében az előző évihez képest mindössze 1,2 százalékkal voltak magasabbak az építési költségek. Várakozásunkkal szemben ez még a két százalékot sem éri el, messze elmarad az inflációtól.
Az adatok nem elsősorban az árak változását mutatják, hanem az általános műszaki tartalommal összefüggő építési árszínvonalról tájékoztatnak, és annak funkciónkénti, épület- és építmény-fajtánkénti változását mutatják be. Jó példa erre az ipari épületek több éve tartó, messze az átlag feletti drágulása. Emögött egyértelműen az igényszint, a műszaki tartalom változása áll. Az acélszerkezetek, a szendvicspaneles csarnokszerkezetek elterjedése emeli az átlagminőséget és ezzel együtt a költségszintet is. Figyelembe kell azt is venni, hogy az egyes projektek megvalósulása több hónapig vagy évig elhúzódó folyamat, így az árindex változásának időben - előre és hátra is - elhúzódva jelentkezik. Így megfigyelhető a magas inflációjú időszakban az alacsonyabb árszínvonal-emelkedés, illetve az alacsonyabb inflációjú időszakban a megugró építőipari árszínvonal. Itt jelentős szerepet játszik a konjunktúra és az ezzel összefüggésben a műszaki tartalom színvonalának emelkedése is, így az árszínvonal az építőipari ágazat fokmérője is egyben.
Építési költségek
Ez évben az épületek közül legnagyobb mértékben a vegyes üzletek és a hűtőházak fajlagos költségei nőttek (18 százalék körül). Szintén kiugró a homlokzat-felújítások drágulása - ami feltehetően a hőszigetelések beindulására vezethető vissza. Átlagon felüli a szállodák, néhány ipari, mezőgazdaság illetve egészségügyi épülettípus drágulása (6-9%). Szintén átlagon felül nőtt a mélyépítésen belül a csatornák, gázvezetékek és vasutak építési költsége, 4-5 százalékkal (illetve a csatornáké 20 százalék felett). Három százalék feletti mértékben nőtt a bevásárlóközpontok mellett a kolégiumok és középiskolák ára
Ugyanakkor néhány épülettípus ára csökkent, legjobban a hivataloké és az művelődési épületeké, ahol 3-4 százalékos a csökkenés, és valamelyest mérséklődött a két ipari épülettípus költsége, így a raktárak és a könnyűipari szerelő- illetve szolgáltató csarnokoké. Az infrastrukturális beruházások közül az utak építése lett olcsóbb (-1-2%).
Legdrágább épületfajtának 270-280 ezer forintos négyzetméteráron idén az irodák és a szállodák bizonyultak, de borsos a bevásárlóközpontok és a kórházak ára is (közel 240 ezer forint). Ebben műszaki, építészeti okok játszanak fő szerepet (különleges burkolatok, igényesség, gépészet, kórházi higiéné). 220 ezer forint felett van még a gépipari csarnokok ára, valamivel kisebb a családi házak és a könnyűipari csarnokok művelődési létesítmények költsége. A sportlétesítmények ára maradt még kétszázezer forint felett. A hivatalok árai 2006-ban kétszázezer forint alá, a 2002-es szintre estek vissza, és ide kúszott fel a vegyes üzletek árszínvonala. A középmezőnyben, 170-180 ezer forint körül van több funkciócsoport átlaga, így a szociális otthonokat, rendelőket, középiskolákat, kollégiumokat, általános csarnokokat, társasházakat találjuk itt. 160 ezer forint körül találjuk az egyházi épületeket és az alapfokú iskolákat (és óvodákat). Olcsóbbak az ipari raktárak, és az idén már egészen hasonló árú mezőgazdasági hűtőházak, ezek négyzetméterenként mintegy 140 ezer forintból építhetők. Olcsónak nevezhetők a mezőgazdasági épületek, illetve raktárak, ahol az átlagár csak 55-65 ezer forint.
Az egyes alcsoportok különböző mértékben heterogének. Általánosságban elmondható, hogy egy csoport akkor homogén, ha a műszaki tartalom hasonló, (például a szállodáknál, kollégiumoknál, az igazgatási létesítményeknél, házirendelőknél), vagy ha közbeszerzés alá eső épületről van szó (például hivatalok, iskolák, egészségügyi épületek). Nagyok a különbségek az egyházi, mezőgazdasági, ipari és a kereskedelmi épületeknél (a csoportosítás ellenére) a csoporton belül is eltérő funkcionális követelmények, vagyis a műszaki tartalom miatt. Hasonló a helyzet az infrastrukturális csoportoknál, ahol a különböző talaj- és terepviszonyok teszik heterogénné a csoportot, ez legjobban a vízvezeték és a csatorna esetében, legkevésbé az utaknál jelentkezik, nyilvánvaló okokból.
