Gyógyszer-támogatásra 349 milliárd forintot fordít a büdzsé. Ez a jelentékeny összeg gyakorlatilag megegyezik az aktív fekvőbeteg-ellátásra fordított pénzzel, a 353 milliárd forinttal. Az egészségügy reformjának érdekében íródott népszerűsítő tanulmány - zöld könyv - e két szám egymás mellé állítását egy kommentárral egészíti ki. Azzal, hogy a világon egyedülálló, hogy a gyógyszer-támogatásra fordított pénz szinte annyi, amennyivel finanszírozzák a fekvőbeteg-ellátást. Ugyancsak a költségvetés megterhelésének mértékére utaló adat, hogy Magyarországon egy közgyógyellátottra évente 103 doboz gyógyszer jut átlagosan. S ki ne tudná, évente több száz tonna gyógyszert dobunk ki a szemétbe. A túlzott gyógyszerfogyasztás a gyógyításra fordítható összeg rovására megy - állítja a zöld könyv, hozzátéve, hogy sok esetben az orvos sem tudja, mennyibe kerül a felírt gyógyszer, ezért a bonyolult és áttekinthetetlen rendszert a legnyilvánvalóbb közérdekből át kell alakítani. Eddig a megállapításig egyszerű volt eljutnia az egészségügyi kormányzatnak is, a folytatás már bonyolultabb, hiszen többféle etalont kínál a nemzetközi gyakorlat, éppen ezért politikai kérdés is a döntés. Tény, hogy a gazdag országok is pontosan meghatározzák a támogatott gyógyszerek körét, és az azonos hatású gyógyszerek közül az olcsóbbat dotálják. Máshol a támogatást eleve az adott hatású legalacsonyabb árú gyógyszerhez igazítják. A zöld könyv további döntési alternatívákat is megnevez, így azt, hogy a legtöbb országban technológia-értékeléshez (tudományos bizonyítékokkal való összevetéshez) kötik az új gyógyszerek befogadást. Az országok többsége támogatja a lejárt szabadalmi védettségű, generikus, azaz

 "utángyártott" gyógyszerek alkalmazását. Tény, hogy a gyógyszerkiadások visszafogásának nemzetközileg legelfogadottabb és napjainkban leghatásosabban alkalmazott eszköze a magas árú, originális gyógyszerek helyettesítése olcsóbb, azonos hatóanyag-tartalmú generikus készítményekkel. Nem kommentálja, csak leírja a zöld könyv az erre tett magyarországi kísérletek eredményét - számokkal. Eszerint 1997 és 2005 között a generikus gyógyszerek piaci részesedése - a nemzetközi trenddel szemben - 31%-ról 26%-ra esett vissza, azóta pedig gyakorlatilag változatlan, annak ellenére, hogy hazánk jelentős generikus gyógyszergyártói kapacitással rendelkezik. Van arra is példa, hogy az orvosnak támogatási keretből kell gazdálkodnia, és azon belül rendelhet pénzügyi segítséget betegei számára. Az utóbbi hetekben röppent fel az egyik nemzetközi gyakorlat esetleges magyarországi adaptációjának a híre. A zöld könyvben erről az áll, hogy hét országban is alkalmazzák azt a technikát, hogy recept vagy dobozdíjként egységesítik a gyógyszerek árát a betegek számára, azaz a fixált dobozdíj felett az árat a biztosítás fizeti támogatásként. A lehetséges másolható minták, kombinálható támogatási formák vizsgálata még tart, azaz nem döntöttek róla az egészségügyi kormányzat háza táján sem. Egyelőre csak az biztos, hogy sürgős és hatékony beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy finanszírozhatóbb gyógyszerellátási rendszerrel rendelkezzünk részben a pazarlás kivédése, részben a jobb ellátás érdekében.

Az elmúlt évtizedben már sok menet erejéig került fel a küzdőtérre annak a kérdése, hogy bizonyos patikaszereket értékesíthessenek a patikákon kívül más kereskedelmi egységek is? Eddig szakmai okokra hivatkozva, de legfőképp egzisztenciális háttérrel lobbiztak a gyógyszerészek, s akadályozták meg azt, hogy bővüljön az értékesítés hálózata. Pedig - utal rá a zöld könyv is - a világon sok helyütt lehet fejfájás elleni gyógyszert vagy lázcsillapítót kapni a szupermarketban, pályaudvaron, esetleg a benzinkútnál. E megoldás támogatóinak az az érve, hogy fejfájás bármikor jöhet, benzinkút pedig mindenhol van. Így folyamatosan, éjjel-nappal biztosított, hogy lehessen kapni olyan gyógyszereket, amelyek nem veszélyesek, de csökkentik a felesleges szenvedést. A benzinkutasokat ugyan még senki sem kérdezte meg arról, hogy érdekükben áll-e a migrénes éjszakai gyalogosokat is kiszolgálniuk, a patikusok helyettük is nyilatkoztak: a gyógyszer kiszolgálása speciális tudást igényel, a benzinkutas nem tudja megmondani, hogy az általa árult lázcsillapító milyen kereszthatásokat produkál a többi gyógyszerrel, vagy például allergizálhat-e. E megoldás elutasítói ezért azt mondják, gyógyszert csak szakember adhasson ki. Eddig azért nem volt patthelyzet, mert a patikák gazdái azt sem engedték, hogy valódi kérdésként, döntési alternatívaként kerüljön a jogszabályalkotók elé a gyógyszer-értékesítési előírások szerény mértékű liberalizálása. De mert most az egészségügy egészét érintheti a nagyon várt reform, egyelőre a zöld könyvben, időnek utána pedig a jogalkotás folyamatában is felteszik a kérdést: lehessen-e kapni egyes vény nélküli gyógyszereket szupermarketekben és benzinkutaknál, vagy minden gyógyszert továbbra is csak a gyógyszertárak értékesíthessenek?

A patikusok érdekérvényesítő akcióit a benzinkutak ellen könnyebb tetten érni, de nehezebb, amikor a gyógyszertár-nyitás és működtetés szabályozásának jelenéről és jövőjéről kell állást foglalni. A zöld könyv is emlékeztet rá: hiába szerez ma gyógyszerész végzettséget valaki, nem nyithat automatikusan patikát, illetve ma 5000 lakos kell egy patika alapítási engedélyéhez akkor is, ha a legközelebbi gyógyszertár több mint 10 kilométerre van. Egyáltalán: a piackorlátozó megszorítások miatt nem létesülhetnek szabadon gyógyszertárak még akkor sem, ha megfelelő végzettségű gyógyszerész garantálná a szolgáltatás biztonságát. Szinte tankönyvi közhely: az erősebb verseny csökkentené az árakat, és olyan kényelmi szolgáltatások is megjelenhetnének, mint az internetes gyógyszerrendelés, vagy a gyógyszer-házhozszállítás. A piac azonban nem old meg minden gondot. A hátrányos helyzetű körzetekben gyakran nem éri meg gyógyszertárat működtetni - magyarázza a további gazdasági törvényszerűségeket a zöld könyv -, mert a szabályozás olyan követelmények teljesítését írja elő, amit az alacsonyabb forgalmú patikák nem tudnak teljesíteni. Ezeken a területeken az államnak kell olyan támogatást nyújtania, hogy a gyógyszertárak ne legyenek veszteségesek, és mindenki hozzájuthasson a szükséges gyógyszerekhez. Ezek az evidenciák mégsem evidenciák? A nemleges választ tudjuk, éppen ezért a megoldást keresve nem akarnak saját licenceket kitalálni a zöld könyv készítői, hanem felsorolják azokat a variációkat, amelyeket nyugodtan lemásolhatunk saját magunk hasznára. Európa 25 tagállama közül 9-ben - szögezi le a zöld könyv - semmilyen korlát nincs a gyógyszertárak alapításában, és a többi ország egy részében is szabadabb a szabályozás, mint Magyarországon. Több országban még olyan megkötés sincs, hogy csak gyógyszerész lehet patikatulajdonos. Nyolc országban patikákon kívül is lehet bizonyos recept nélküli orvosságokat kapni. A következtetés minden esetben az, hogy működő, a miénknél hatékonyabb és piacszerűbb gyakorlat létezik Európa csaknem mindegyik országában - büntetlenül, s nagyon is önös érdekből lehet másolni tehát.